32. rész

október 3., péntek 7:04
 Indulás. Hát, nemtudom. Örülnöm kéne, mert végülis Párizs! De azért...inkább mennék Svédországba...Felöltöztem, megfésülködtem, stb.. Lementem reggelizni.
-Jóreggelt Sophie! Elfelejtettél felöltözni? vagy mi rajtad ez a melltartó?-üdvözölt anya.
-Anyu ez egy trikó.
-Hát hogyne. Húgodat hol hagytad?
-A szobájában.
-Szólnál neki? már háromnegyed nyolc, és 10kor indul a gépetek!
-Nyugi anya, ráérünk.-kacsintottam rá.
-Nem, nem értek rá! ALICIA! MOST AZONNAL GYERE LE REGGELIZNI!-húha. Asszem anya le akar rázni...naagyon le akar rázni. Végülis megértem. Kicsit az idegeire mehetünk már...Ilyen az élet.
-Itt vagyok, itt vagyok!Mi a baj?
-Csak egyél!-parancsolta anya. Oké, hát én kezdek félni.-Apátok fél 9-re itt van értetek, szóval kérlek húzzatok bele!
Gyorsan bekebeleztem egy tál müzlit, felmentem a szobámba, elraktam az útikönyvemet, útlevelemet, pénzemet, vizet, egy csokit, egy 1 kilós nutellát, az Ipodomat, a telefonomat, egy újságot, egy könyvet, a többi dolgom meg a bőröndben volt, a repjegy meg apánál. Ja meg a fényképezőgép. Mert úgy fogom élvezni ezt az egy hónapot!
-Sophie, Alicia, gyertek!-szólt anya. 
-Hát gyerekek, egyszer ennek is el kell jönnie.-mondta anya könnyezve.Minek?-kirepültök a kis fészekből...-jajj, most komolyan?
-Nyugi anya, csak egy hónap!Addig pedig élvezd, hogy nem lógunk a nyakadon, éld az életed!Na szia!-nyomtam két puszit az arcára, aztán Al is, és végre elindulhattunk. Vagyis nem teljesen, mert még a bőröndömet 5 perc volt, mire be tudtuk pakolni a kocsiba, aztán jött Aliciáé is, ami még 2szer akkora, szóval 20 perc múlva indultunk. Még jó, hogy korábban jöttek. Negyed tízre kiértünk a reptérre, 20 perc alatt becsekkoltunk(inkább 25, mert besípolt a cipőm), vettem egy üveg vizet (hatszor annyiért, mint amennyi általában) írtam Elnek egy smst hogy "indulás! x hiányozni fogsz!" amire 3 másodpercen belül válaszolt is "Te is nekem! Je t'aime! <3" miután Aliciával leültünk várni, körbenéztem. Valamiért egy csomó fényképezőgépes alakot láttam meg, és sikításokat hallottam. Ott állt. Szőke haja bezselézve, napszemüveggel a fején fejezte ki, milyen "laza", mosolya csábítóan...te jó ég, milyen nyálasan hangzott! A lényeg hogy ott volt, Niall, és a többiek. Nemtudtam mit csinálni. Teljesen...
-Figyelsz te rám egyáltalán?!-mondta al felháborodottan.
-Aha persze persze...-makogtam össze vissza. Csak őt bámultam. A tenyerem kezdett verejtékezni, azon gondolkodtam , hogy odamenjek e, és hirtelen olyan dolog történt, amitől felkavarodott a gyomrom. Találkozott a tekintetünk, és úgy tűnt, mintha semmi baj nem lenne. Ettől erőt vettem magamon, elkezdtem felé menni, nem figyeltem Aliciára sem, mesébe illő pillanat volt, aztán...
-Niall bébi! Nyuszimuszi, miért nem vártál meg?-ezt ki mondta vajon?Nem, nem én. Hanem az az ostoba liba! Dinah! Agyam eldobom! Ez nem lehet igaz! Teljesen lefagytam. Ott álltam, tőle négy méterre, ő rám nézett, majd hagyta, hogy Dinah megcsókolja a paparazzók előtt!
Próbáltam uralkodni magamon, így nem bőgtem el magam, csupán megfordultam, és visszamentem Aliciához. Na, ott már bőgtem.
*A párizsi járathoz a nemtudomhol sorakozzanak!*
Alicia odament Harryhez, beszéltek valamit, aztán egy öleléssel megoldották az elköszönést. Twitterre ennyit írtam: "Broken." kikapcsoltam a telefonomat, beálltam a sorba Jacques-kal, apával, és 5 perc múlva jött Al is. Apa tudja, hogy ilyenkor mindig jobb hagyni engem, és nem kérdezni semmit, szóval nem kérdezett semmit. Apa, Al, és Jacques egymás mellé leültek, nekem meg már csak egy hely akadt...egy elég helyes srác mellett...

31. rész

szeptember 29. hétfő

Egy eseménydús vasárnap után jöhetett egy eseménytelen hétfő. Mivel anya megengedte, hogy elmenjünk, már csak az úticélt kellett egyeztetni apuékkal. De most, még ebben a pár napban a sulira koncentrálok!
-Donovan kisasszony?-nézett rám kémiatanárom, és az egész osztály.
-Igen?
-Mi a válasz a kérdésemre?-huppsz. Kellett volna figyelni?
-Hát tanár úr, tudja ez becsapós kérdés...-mondtam, mintha gondolkodnék. Az egész osztály felröhögött. Vagy mégsem becsapós?
-Igen?! Tényleg olyan becsapósnak találod? Na ne viccelj velem! Ennyi év alatt legalább azt megtanulhattad volna hogy minek a vegyjele H!
-Hát persze hogy tudom! A héliumé!-mondtam teljes magabiztossággal.
-Most vágtam be az egyesedet.-felelte higgadtan.
-De hát tanár úr! Ez nem is igazságos! Nem is hagyott gondolkodási időt! És ha nem hélium, akkor mi? Na? Mondja meg okoskám!
-Gondolkozz egy kicsit, hátha rájössz. Most pedig óra végéig meg ne szólalj!
Ez a nap is jól indult. Nem számít. Már csak egy év! És utána nem kell tanulnom! És úgyis most megyek Svédországba. De jó lesz! Ááá már úgy várom!
A többi órán nem kaptam semmi jegyet(hál'istennek) edzésen edzettem(mily meglepő) és utána rögtön hazamentem. Megvártam Aliciát, aki mondjuk nemtudom hol lehetett, de egy óra múlva ő is hazaért. Anya még nem volt otthon, mi pedig meg akartuk beszélni, hogy akkor hova is megyünk, szóval megbeszéltem apuval, hogy 10 perc múlva találkozunk a parkban.

-Szia apa....éééés Jacques.
-Szia kicsim!
-Bonjour!-üdvözölt Jacques is.Hurrá.
-Figyelj Sophie, arra gondoltunk Jacques-kal, hogy mi lenne, ha Párizsba mennénk!
-Húha! Hát csodásan hangzik, de mi igazábol Aliciával inkább arra gondoltunk...
-Majd sétálunk a Szajna partján, felmegyünk az Eiffel-toronyba, megnézzük a Notre dame-ot! Nagyszerű lesz! És a legjobb az egészben, hogy Jacques hazájába megyünk!
-Hát ez tényleg csúcsszuperül hangzik, de mi tényleg inkább Svédországba szeretnénk menni...
-Hogy hova? Hát ott megfagynánk! És az a baj, hogy már ki van fizetve a repjegy...amit meg nem tudok visszavonni...-mondta apa. Nem úgy volt, hogy mi döntünk el mindent?! Hová tűnt az igazság a Földről?
-De apa!
-Milyen jó, hogy így egyetértünk mind!-mondta apa boldogan.-Akkor pénteken indulás!- és elmentek. Itt hagytak a parkban. Hát köszi apa, én is szeretlek. Mindegy, az életemnek már úgyis befellegzett, szóval...nem megyek Svédországba, hanem megyek a szerelem városába. Egyedül. Pontosabban apuékkal meg Aliciával. De aki számít, az nem lesz ott. Mármint ők is számítanak, csak nem úgy, hanem..áh értitek.