2012. december 29., szombat

23.rész





…Hogy fogom így elmondani Niallnek, hogy szeretem?! Úgy tűnt, egész edzésen ezen agyaltam. Vagyis nem csak úgy tűnt. Mert egész edzésen ezen agyaltam. Eddig a földön lévő kis piszkokat néztem, szóval a külvilág teljesen ki volt zárva. Mire feleszméltem és felnéztem, senki nem volt sehol. Ez nem lehet! Tele voltam érzelmekkel,(azt hiszem, ezt hívják így) és nem tudtam mit csináljak. Leültem a földre, és sírtam. Már megint. Nem vagyok valami erős idegzetű, de hát ez van. Aki szeret, az így elfogad. Már negyed órája ott bőgtem, és kitudja, az edzés után mikor jöttem rá, hogy vége.
SOPHIE! Jaj, hát itt vagy! Mindenhol kerestelek! Mit keresel itt? Már az én edzésemnek is rég vége van, pedig nekem fél órával hosszabb!
-Áh szia El..én csak…
-Jeszusom Sophie, te sírsz?
-Nem, a szememen át izzadok.
-Ilyen fárasztó volt az edzés Na mindegy akkor mehetünk.- ezt most komolyan mondja?
Jajj csak vicceltem, mi a baj?-kérdezte és leült mellém. És elmondtam neki mindent. Hogy Bridget elmondta nekem, hogy elmegy, és most nemtudom mit csináljak.
-Jaaj Soph, hisz még annyi időd van! Te biztos kitalálsz valamit! Kemény csajszi vagy!
-Ja, biztos azért bőgök itt a földön mert olyan kemény vagyok.-mondtam nevetve, mire El is felnevetett.
-Na gyere, összepakoljuk a cuccodat, és megyünk hozzánk, ahol kitervelünk mindent! Jujj már úgy várom!
-Ja, énis erre vágytam egész életeben.-mondtam.
-Dejóó!- na jó, a cinizmust még gyakorolnom kell. Elindultunk haza. Otthon próbáltam minnél kevesebb feltűnést kelteni. Összekoltam a cuccomat és már indulhattunk is. Csak egy dolgot felejtettem el. Megkérdezni.
-Ööö anya?
-Igen drágám?
-Átmehetek Elenához?
-És akkor ki fog mosogatni?
-Majd…Alicia.!
-Tudod mit? Menj csak, majd én elmosogatok!
-Köszi, szia!
-Viszlát Mrs. Donovan!
-Szervusztok lányok!-végre elindultunk Elenához. Útközben Elena hablatyolt, én meg, mint szokásom, agyaltam. Hogy mondjam el neki? És mi van, ha tényleg Dinaht szereti? És mi van ha…
-Szerinted is, Sophie?-kérdezte El.
-Öhm. Ahaa.
-Tényleg? Szerinted is Zayn a legcukibb? Csak kár hogy barátnője van…Bár én bírom Perriet. És….-blablabla. Megérkeztünk.
-Sziasztok!
-Jónapot és szia!-köszöntem Elena szüleinek, és a bátyjának, aki mellesleg tök helyes, Joshnak hívják, és csak egy évvel idősebb nálunk…
-Sophie, figyelsz te rám?!- hoppá, egy kicsit tovább bámultam Josht, mint kellett volna. Pedig minden második nap látom, de most olyan cukin mosolygott…ÚRISTEN MIKET BESZÉLEK ÉN ITT?! Nekem ott van Niall! Vagyis nincs ott, de majd lesz…reméljük. Vagy mégsem azt reméljük?

2012. december 27., csütörtök

22.rész





Szeptember 22., hétfő reggel, 6:15.
*oh love, oh love, won’t you rain on me tonight*
Ajj. Kezdem megutálni ezt a számot. Mindig ez van, ha berakok valamit ébresztőnek.
Már egy hét eltelt a suliból. Ezaz!
Kikeltem az ágyból, megmostam az arcomat, felöltöztem kifésültem a hajamat, és lementem reggelizni. Miután megettem a gabonapelyhemet, visszamentem a szobámba, összeszedtem a cuccomat, levittem az előszobába, és elmentem fogat mosni. 7:03-ra készen is lettem mindennel.
-Alicia!
-Megyek már!-mondta álmosan húgom. Pedig általában ő kel korábban…Felvettem a türkizkék conversemet, a farmerdzsekimet, és indulásra kész voltam. 5 perc mulva meg is érkezett Alicia aki a telefonját nyomkodta.
-Mit csinálsz?
-Semmit!-vágta ra. Hajaj. Azt hiszem Alicia bepasizott.
-Rendben, akkor menjünk.-elindultunk, és útközben én zenét hallgattam, Al pedig csak a telefonját nyomkodta. Nem tetszik ez nekem. Mindegy, nem tettem szóvá.
Amikor megérkeztünk a suliba, elköszöntem tőle, és mentem szeretett osztályomhoz, a 12/a-hoz. Tényleg, még nem is meséltem semmit az osztályomról. Szóval 24en vagyunk, 12 fiú és 12 lány. Vannak a „menő” fiúk, oda tartozik Brad, Will, David és Rob. Vannak a stréberek, ők Matthew és Jackson. Ezen kívül vannak a semlegesek. Vagyis a rockerek. Az osztály negyede az. Sőt, többen is mert néhány lány is van, aki rocker. Énis szeretem a rockot, de én nagyjából mindent szeretek. Szóval most az ő nevüket ha nem baj, nem sorolom fel. Na nézzük a lányokat. Vannak a jófejek, és vannak a ribancok. Jófejek mondjuk az 1D rajongók is, mert a zenei ízlésüket eltekintve semmi rossz nincs velük. A ribancok viszont…pfuj. Őket mindenki utálja a suliban, csak a fiúk nem .  -.- Ők Jessica, Angelina, Christina, Victoria és Amylin. Jófejek viszont Claire és Blaire (ikrek) Vanessa, Mary és Georgina. És persze Elena. El után a  legjobb barátnőm szerintem Vanessa, de az ikreket is nagyon bírom. Ja és közülük Mary, El, Georgina és Claire a rajongó…
-Hali mindenkinek…-üdvözöltem az osztályomat. Néhányan benyögtek egy szia-t vagy egy hello-t. Kedvesek.
-Júj Sophie, képzeld, bekövetett Liam!-újságolta nagy boldogan Elena.
-Hát ez fantasztikus.-mondtam nem túl meggyőzően.
-De amint láttam, téged pedig Harry követett be.-és ezt persze hangosan mondta, mire mindenki elkezdett húú-zni.
-Békén lehet hagyni!-mondtam sértődötten. Na igen. Az osztályban mindenki tudja, hogy utálom a One Directiont, szóval amióta Brad és Niall között…öhm egy kis összetűzés akadt a plázában, elég sokat szekálnak. De nem értem miért! A gondolatmenetemet a csengő zavarta meg. Az igazgató jött be elég mérgesen.
-Kedves 12/a! Megmagyaráznák nekem, hogy miért van az ebédlőben három padra is ráfirkantva, hogy idézem: „Húzás innen pisisek, ez itt a 12/a helye,”?! Nem tudom felfogni ezt a magatartást! Mit kezdjek veletek? Az ebédlő mindenkié, nem tulajdoníthattok el magatoknak egy asztalt, végképp nem rongálhatjátok! Ha a tettes nem fedi fel magát, mindannyiatoknak beírok egy igazgatóit!-ordította vörös fejjel.
-Dicséretet?-kérdezte Will. Az egész osztály felröhögött.
-CSÖND LEGYEN! WILLIAM, ILYET MEG NE HALLJAK MÉGEGYSZER!-majd fogta magát, kiment és majdnem rácsapta az ajtót szerencsétlen biosztanárra. Nem mintha sajnálnám, de azért értitek…
-Jajj, már a második héten panasz van rátok gyermekeim?!
-Ránk sosincs panasz.-mondta Brad.Pff. Attól fogva nem is figyeltem az órán, csak Elenával leveleztem. Nem értem, hogy ő hogy tud egyszerre figyelni, és velem dumálni is. Nekem csak az egyik megy. És gondolhatjátok, melyiket választom…Megbeszéltük, hogy edzés után hazamegyek, összepakolom a holnapi cuccom, és átmegyek hozzájuk, mert addig ő úgyis edz.( ő nem táncol, hanem kézizik. Szerintem béna sport, de Elena nagyon jó benne.) Beszélgetésünknek a csengő vetett véget. Most nem fogom leírni, hogy mi történt a suliban, mert elég unalmas lenne, inkább összefoglalom:
-kaptam egy ötöst tesiből, talajtornára
-kémiatézét írtunk, és eléggé jól sikerült, szerintem 3as
-irodalomból egy négyes fölét (?!) a fogalmazásomra (ez az egyetlen ami megyJ)
-nyelvtanból egy kettes, szintén a fogalmazásomra…
-bioszon semmi…
-duplamatekon pedig nem figyeltem semmit, szóval nemtudom
-szünetekben semmi extra, a fiúk „lenéztek” , a lányok meg irigykedtek, és csinálták amit szoktak
Háromkor végre szabadultam is a suliból (hét óránk volt, aztán kajáltam a menzán…vagyis nem nagyon ettem, de mindegy) és fél négyre már ott is voltam a táncteremben, átöltözve. Az ottani barátaim kedvesen fogadtak, ők is nagyon jófejek. Az ottani legjobb barátnőm Bridget. Nagyon jófej, de ő is „directioner”. Már annyit tudok az 1Dről, amiennyit nem szeretnék. Mindenhol ezt hallgatom. Hát, ez van.
Miközben mesélt róluk, megakadtam egy mondatnál. „És olyan kár, hogy jövőhéten már mennek is Svédországba, a következő állomásra(NINCS VALÓSÁGALAPJA, NE SZIDJATOK EMIATT x)
-Kik mennek hova?-kérdeztem bele.
-Hát, mivel turnéjuk van, állomásról állomásra mennek…-lerogytam a padra.
-Szevasztok srácok!-üdvözölt minket a tanár kedvesen.- Sophie, hát meggyógyultál? Nem azt mondtad, hogy még két hétig nem jöhetsz?
-De, azt mondtam, de teljesen jól érzem magam!-győzködtem, közben magamat is.
-Rendben, de én nem szeretnék sérülést, szóval ha nem bánod, ma inkább csak nézd a többieket.
-Oké.-és próbáltam figyelni. De nem tudtam kiverni a fejemből valamit. Hát persze hogy azt, amit Bridget mondott. Hogy fogom így elmondani Niallnek, hogy szeretem?!

2012. december 25., kedd

21.rész




-SOPHIEE!-hallottam hugom ordibálását, miközben félálomban voltam. Ránéztem az órára. 20:14. Akkor aludtam 4 órát!
-Mivan?!-motyogtam olyan halkan, hogy a saját szavaimat alig hallottam.
-SOPHIEE!
-MIVAN?-ordítottam már énis.
-Gyere le vacsorázni.-mondta már egy fokkal halkabban.
-Nem vagyok éhes.-mondtam énis egy fokkal halkabban.
-Jó, akkor megeszem a te gofridat is.-mondta mire kipattantam az ágyból.Aú. Nem volt valami kellemes érzés ilyen nyomi lábbal, de mindegy. Lementem és anya döbbenten kérdezte.
-Hát te hogy nézel ki?-tényleg nem festhettem valami csodásan, hisz most keltem..
-Most ébredtem fel.-mondtam, mintha tök logikus lenne, hogy az ember 8kor kel fel.
-Rendben.-ennyivel le is zárta a témát. A két darab gofrimat három másodperc alatt fel is faltam (csokipudingos, porcukros, nyami) és elindultam felfelé.
-Kislányom, megint elfeledkeztél valamiről!-oh tényleg, nekem kéne mosogatnom.
-Ajj megyek már.-mondtam szomorúan, és elmosogattam a saját részemet.
-De hát ti még esztek, akkor hogy mosogassak?-kérdeztem felháborodva.
-Esetleg megvárod, amíg mi is végzünk?
-Esetleg…
-Nem visszabeszélni!-remek. Most várhatom itt amíg Alicia az ő egérharapásaival megeszi a gofriját.
-Alicia, egyél már gyorsabban!
-Miért, hova sietsz?
-Tulajdonképpen sehova…-mondtam elgondolkozva. Végülis tényleg nem siettem, mert úgy sem tudtam volna semmit sem csinálni…
-Akkor meg?
-Csak egyél és kész!-zárta le a témát anyu. Miért van anyunak mindig igaza? Amióta apával elváltak, sokkal erősebbnek érzem anyut, vagy nem is tudom, egyszerűen nem viselte meg annyira a válás. Pedig elég furcsa volt…aput…öhm…férfival látni, de azért elmentem az esküvőjük(???)re.
Amíg Alicia evett, én gondolkoztam, mindenen. Elenán, Braden, Alicián , Dinah-n, Harryn…és persze Niallön. Az egész teljesen fura volt, és számomra elképzelhetetlen. Ovis korom üta Bradbe voltam szerelmes, majd egyszer csak jött ez a szőkeherveg, aki mellesleg egy olyan bandában énekel, amit utálok, és mindent megváltoztatott. És ott van még Harry is. Akivel tényleg nem tudom, hogy mi van.
-Hahó, Sophie! Min gondolkodsz ennyire?- zökkentett ki ábrándjaimból Alicia.
-Ja semmin.-mondtam bágyadtan, és elkezdtem mosogatni. Úgy utálom ezt! De hát nincs mit tenni…
20 borzalmasan hosszú perc múlva felmentem a szobámba. Úgy utálom ezt, mert ilyenkor olyan undi lesz a kezem. Na mindegy.
9 óra volt, és nem tudtam, mit csináljak. Semmi kedvem nem volt tanulni.A twitter nem érdekelt. Inkább felnéztem Facebookra. 4 ismerősnek jelölés, 3 üzenet, 32 értesítés. Hmm..jó rég nem voltam, úgy tűnik. Megnéztem, kik jelöltek ismerősnek. Dinah Bowman. Ehh. Azért visszajelöltem, hiszen ismerem… Jason Carter. Először nem ismertem fel, aztán rájöttem. Vele beszélgettem a koncert alatt. Őt is visszajelöltem, mert jóarc. A másik kettőt viszont nem ismertem, szóval hagytam a fenébe.
Megnéztem az üzeneteimet, aztán az értesítéseimet. Semmi érdekes nem volt.beléptem youtubera, benyomtam a Green dayes lejátszási listámat, és elkezdtem olvasni a Harry Pottert. Mindig azt olvasom, ha unatkozom. Szerintem már 20szor kiolvastam mindegyik kötetet. Anya szerint mással is elüthetném az időt, főleg hogy mostmár kéne a jövőmmel is foglalkozzak. De én már elég régen eldöntöttem, hogy divattervező leszek. Nem érdekel, ki mit mond.
Fél tizenegykor aztán elmentem fogat mosni, bepakoltam holnapra, és elővettem a holnapi ruháimat, aztán lefeküdtem. De nem tudtam elaludni. Megint elkezdtem agyalni. Csak úgy mindenen. Mivel már normálisan tudtam járni, holnap edzésre is megyek. Hétfőn, kedden és csütörtökön van edzés, de előző héten csak csütörtökön volt, mert ez még csak az első hét volt. Azta.. mégis jó sok dolog történt…és igaz, hogy még két hétre ki vagyok írva, de mindegy..jól vagyok! Azthiszem. És amíg ezen gondolkoztam, elaludtam.

2012. december 14., péntek

1. díjam :)

 Jajajajajajj! Nagyon szépen köszönöm  -nak ! :) még soha nem kaptam ilyet szóval nem nagyon tudom ,hogy kell ezt, de megpróbálom.:D 


Szabályok:


1. Írj magadról 11 dolgot!


2. Válaszolj 11 kérdésre!


3. Írj 11 kérdést!


4. Küldd tovább 11 blognak!


1. 

-öhm, hát barna a hajam és a szemem :))
-utálom hordani a szemüvegemet
-szeretek olvasni
-kosarazom 5 vagy 6 éve
-kisgimibe járok 
-ez az első blogom
-van egy bátyám, akit nagyon bírok, ezért csak néha verekszünk xd
-az osztálytársaim őrültnek hisznek, pedig nem is vagyok az :(
-nincs zenei ízlésem, mert mindenfélét szeretek
-kedvenc színem a rózsaszín és a sárga
-imádok mandarinnal szájbadobóst játszani :DD

és ennyi :) nem akartam egy regényt írni ;)

2. 
1. Mit szeretsz a legjobban az írásban?
nemtudom, mindent...:)
2. Írni vagy olvasni szeretsz jobban?
írni.
3. Ki vagy mi által ismerted meg a blogolást?
  által :)
4. Eddig hány blogod volt/van és miről szóltak/szólnak?
ez az első
5. Milyen a zenei ízlésed?
nincsen, mert mindent meghallgatok (majdnem)
6. Mi inspirál az írásban?
a barátaim :)
7. Melyik 2 szót használod a leggyakrabban?Ha kell kérj meg valakit,hogy szerinte melyiket?
nemtudom.:) a barátaim se tudják, olyan sok hülyeséget összebeszélek.xdd
8. Mi a hobbid?
kosarazás, olvasás, gépezés(twitter), sorozatok nézése :)
9. Szoktál megfogadni valamit Szilveszterkor?
nem
10. Van valamilyen rossz szokásod,ha van milyen?
sok van, most nem fogom felsorolni bocsi :) egy évig sorolhatnám.:/
11. Írás közben szoktál zenét hallgatni?
igen :)

3.

ahh most nincs kedvem :) ha nem baj, kimásolom a tieidet.:DD


1.Mi a legfurcsább tulajdonságod?
2.Mutattad már meg felnőtt embernek az írásaidat?
3.Mi volt eddig a legfurcsább szerelmi történeted és,hogy végződött?
4. Külsőre és stílusra ,hogy írnád le magad egy átlag napon?
5.Van olyan ismerősöd,akit utálsz és nem tudod,hogy miért?
6.Volt már olyan barátságod ,ami rosszul végződött?
7.Sportolsz/sportoltál valamit?
8.Melyik a kedvenc műsorod?
9.Mit szeretsz a legjobban a One Direction-ben?
10.Melyik család tagodhoz állsz a legközelebb?
11.Melyik az a kaja,ami nélkül nem tudnál megélni?

4.
nem nagyon szoktam blogot ovasni, de azért egy pár blogírónak elküldöm.




....
öhm, bocsi, nem szoktam blogokat olvasni..:/

Mégegyszer köszönöm szépen! xx

2012. december 13., csütörtök

20.rész



…Hát én!Ki más?
Becsuktam a szemem, és…felébredtem. Egy liftben. Te jó ég! Ezt nem hiszem el! Most komolyan csak álmodtam?? Az arcomon végigfolytak könnyeim, de már nem sírtam. Elkezdtem nevetni. És csak röhögtem. És röhögtem. Amikor rájöttem, hogy fel tudnék menni, mert van lámpa, szóval visszajött az áram. Felálltam nagy nehezen, de legalább nem úgy mint az álmomban, és megnyomtam a földszintet. Gondoltam hazamegyek. Készen állok a halálomra.
Elindultam az utcán, és útközben szembejött velem egy nemkívánatos személy.
-Szia Sophie! Hogy vagy?-nyávogta Dinah. Ekkor eszembe jutott az álmom.
-Dinah!
-Igen?
-Niallhöz mész?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Igen, miért?-kérdezte ijedten, mert közben rángattam.
-Ugye nem házasodtok össze?!
-MI? Én nem tudok róla..Miért, azt mondta neked, hogy most fogja megkérni a kezem?-kérdezte csillogó szemekkel.-ú és akkor boldogan élnénk, amíg meg nem halnánk.-ábrándozott. Pff. Hogyne.
-Jaj, nem csak mintha valahol azt hallottam volna..de mindegy…
-Akkor mégse kéri meg a kezem? Pedig most mutat be a szüleinek, akkor már biztos van köztünk valami.-Hm.. úgy éreztem, hogy ezt nem akartam megtudni.
-Oké szia.-mondta és sietősen távoztam a látóteréből, hogy el tudjak kezdeni bőgni. Egészen hazáig bőgtem. Aztán ahelyett, hogy becsengettem volna, megpróbáltam besurranni. Csak az volt a gond, hogy az én édes drága anyucikám ott ült az előszobában, azon a széken, ahol fel szoktam venni a cipőmet. Ajaj.
-Öhm. Szia anyu, hogy vagy?
Ő csak nyugodtan(legalábbis próbált nyugodtnak tűnni) lapozgatott az újságjában, majd felnézett és.. A SZEMEI KI VOLTAK ÉGVE, A BŐRE ALGÁSODOTT, ÉS TISZTA VÉR VOLT MINDENHOL!ANYA EGY ZOMBI LETT!Csak vicceltem.
-Szia. Remekül érzem magam.-mondta.
-Nem szidsz le?Nem ordítozol velem?Nem tekered ki a nyakam, téped le a lábam, és nyomod le a torkomon?
-Nem.
-Miért?
-Szeretnéd, hogy ezt tegyem?
-Hát nem, de..
-Akkor nincs miről beszélnünk. Menj fel a szobádba.-mondta. Nem értettem. Mondjuk nem vagyok rá mérges, amiért így döntött…Felmentem a szobámba ahol ott volt Elena.
-Úristen Sophie, hogy nézel ki?-hát ez kedves.
-Miért, hogy?-oda fordított a tükrömhöz. Kócos haj, karikás, kisírt szemek..soroljam még?
-Oh, nem hittem volna, hogy ennyire csúnya is lehetek…
-Hát őszintén, énse.-kösz.
-Hééé, ilyenkor nem ezt kell mondani, vigasztalni kell! Amúgy nem tudod, hogy anya miért nem nyírt ki engem?
-Nem, miért, nem nyírt ki?
-De, ez csak a szellemem…
-Ááááááá! Hahahaha csak vicceltem, nem hiszem eel. Bibibíí.- mintha hatéves kora óta csak külsőre változott volna…
-Na mindegy, a lényeg hogy itt vagy, és most mesélj!
-Mit?
-Vajon?!
-Jaa…a tegnapot?Vagyis a mai napot?Hát szóval, az úgy volt, hogy…-és elmeséltem neki mindent. Kivéve az álmomat. Azt nem akartam, hogy megtudja bárki is..
-Húha, ez király!
-Tényleg?Az, hogy otthagytak engem egyedül?! Tényleg fantasztikus!
-Neem, nem az!
-Akkor mi?
-Hát izé..nemtom'. Tök egyértelmű, hogy.. nem tudom, na érted?
-Öhm..Aha…gondolom..-mindegy. Elenának vannak ilyen értelmes megnyílvánulásai.
-Alicia itthon van?-kérdeztem.
-Igen, nem hallod a zenét?-síri csönd volt.
-Nem…
-Ja tényleg, ez csak a fejemben megy! De amúgy a szobájában van azt hiszem.
-Okés, mindjárt jövök.-mondtam és átmentem a szobájába.Vagyis bekopogtam.
-Ki az?-kérdezte durcásan.
-Én vagyok az, Sophie.-mondtam.
-Mit akarsz?
-Most miért haragszol rám?-pár másodpercig csönd volt, majd hirtelen kinyílt az ajtó, Al pedig a képembe üvöltött.
-Tudod mennyit aggódtam érted?!Egész éjszaka nem tudtam hol voltál!-láttam a könnycseppeket lefolyni az arcán. Jajj olyan kedves hugicám van!
-Én vagyok az idősebb, nem? Nem kell rám vigyáznod.-mosolyogtam rá kedvesen és átöleltem.
-Jó tudom, de akkor is..
-Na most mennem kell, de további szép vasárnapot!
-Hova is?
-Csak a szobámba, főnökasszony.
-Rendben, oda elengedlek.-mondta tök komolyan. Hmm.Visszamentem a szobámba.
-Elena, te már írtál házit holnapra?
-Igen, itt is van nálam! Amíg nem voltál itt, megírtam.
-Oh és akkor lem…
-Igen, lemásolhatod.-kacsintott rám. Valahogy ez olyan megszokott dolog nálunk. El megírja, én lemásolom, és ha érdekel, hogy mit nem értek, megkérdezem, ha pedig nem, akkor nem kérdezem meg.
Elkezdtem másolni, amíg ő gépezett.
-EBÉD!-hallottam anya hangját.
-Hú, már ennyi az idő?-néztem az órára. Fél kettő volt.
-Igen.-mondta El.Költői kérdésnek szántam, de tökmindegy.Lementünk enni. Az egész ebéd alatt mindenki csöndben volt. Kicsit sem kínos…Mikor már mindenki befejezte az evést, felálltam.
-Köszi at ebédet anyu!-és már indultam is felfelé.
-Hékás, ne olyan hevesen! Te mosogatsz. És holnap is. És azután is.És egész héten. És egész hónapban.
-Neee!Ezt nem teheted!
-Dehogynem, simán.- kacsintott rám .Ezaz. Mindegy, nekiálltam mosogatni, és húsz perc múlva végeztem. Felmentem Elenához.
-Figyu Sophie, szerintem nekem most mennem kéne, majd még holnap dumcsizunk, oké?
-Rendben, szia.- köszöntem el.
Miután El elment, nem tudtam mit csináljak. Nem volt semmihez kedvem, annak tudatában, hogy Dinah most ott vihog és nyalizik Niall szüleinek, akik amúgy nem tudom mit keresnek itt, mert mint Aliciától megtudtam, Niall Írországból származik. Szóval a szüleinek ott kéne lenniük, nem? Áh mindegy, nem hergelem tovább ezen magamat.Letusoltam, felmentem facebookra, ahol semmi érdekes nem történt, aztán twitterre. 317 új követő. Mi a FENE?! Megnéztem, hogy kik követtek be. Senkit sem ismertem közülük, és körülbelül mindegyiknek ott volt a nevénél hogy „directioner”, vagy mi. Aztán megláttam a valószínűleges okát. ’Harry Styles követ téged.” De attól még miért kell bekövetni ennyi embernek?? Na mindegy, nem fogom visszakövetni a „directionereket”. Ki is léptem, mert ez annyira nem érdekelt. Komolyan nem tudtam mit csináljak. Még csak 3 óra volt, vasárnap délután. Ilyenkor mindenki el tudja foglalni magát, nem? Aliciát nem akartam zaklatni, anya utál, Elena elment, Niall Dinahval van (és utál), Brad utál, Harry..ő Harry. Úristen, miért is jutott ő eszembe?Jajj, gyorsan húzzon ki a fejemből.
 Ilyen sem volt még, elmentem fürdeni. Három órakor. Hajat mostam, mindenféle ilyesmi. A hajam szárításával jót szenvedtem, de 4-re végeztem is. Ekkor rájöttem.Álmos vagyok! Nem is aludtam éjszaka. Még sütött a nap, de nem érdekelt, inkább lefeküdtem aludni. Nem vagyok normális. Mindegy. Lefeküdtem, és 10 perc múlva el is aludtam. Vagyis nem tudom, hogy tíz perc volt-e, de kábé annyinak éreztem.Alvás közben megtámadtak a szuper álmaim…

2012. december 6., csütörtök

19.rész



bocsánat, hogy ilyen későn hoztam, egy ilyen eléggé fordulópontos részt.:) x


Éreztem, hogy valami mozog körülöttem. Körbenéztem, és rájöttem, hogy egy liftben vagyok, és elindult felfelé, de nem érdekelt, mert nagyon álmos voltam, ezért visszafeküdtem a földre, azzal a céllal, hogy még alszom egy kicsit. Még ment egy rövidet, aztán hirtelen megállt. Én pedig csukott szemmel, de ébren voltam. Nagyon fájt mindenem. Szóval még szerintem felállni sem tudtam volna. Na mindegy, gondoltam alszom még egy kicsit, de kinyílt az ajtó. Legalábbis úgy hallottam.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-síkitott valaki, amire felkeltem, és énis sikítottam. Niall volt az az őrült. Pedig annyira nem is lehetek ilyesztő…
-Ez csak egy rossz álom, ez csak egy rossz álom..-mondogatta magában, majd fel alá járkált. Ez zizi.
-Öhm..hello.-mondtam neki.
-Te nem is vagy itt! Menj innen!-ordibálta.
-De, itt vagyok, mert itt aludtam.
-Miért aludtál itt?
-Mert itt kényelmesnek találom. Szerinted?!
-Honnan a fenéből tudjam, hogy te miért alszol a mi lépcsőházunk liftjében?!
-Mert áramszünet volt éjszaka!
-És?
-És nem ment feljebb a lift…
-És kihez akartál volna menni?
-Miért érdekel az téged?
-Csak kérdeztem…-mondta elvörösödve. Ilyenkor olyan cuki! Mindegy is.
-Na most viszont állj fel, és menj valahova, mert nekem mennem kell.-mondta „kedvesen”.
-Hova?
-Miért érdekel az téged?-mondta gúnyosan, és inkább a lépcső felé vette az irányt. Ha így álluunk…
-Jó szórakozást!-ordítottam utána.
-Kösz, meglesz!-ordította vissza. Én meg még mindig ott ültem, a fájós lábamon. Megpróbáltam felállni, de úgy elaludtam mindenemet, hogy összestem. Más megoldást kerestem. Mivel most haza kéne mennem, odamásztam a gombokhoz és megnyomtam a földszintet. Niall elég lassan sétált, mert akkor ment ki, mire én leértem, és ott kint várt rá…Dinah.Pfuj.
-Niall!Segíííts!
-Miben?
-Esetleg felállni?!
-Miért, nem megy magadtól?
-De, valószínűleg azért kértelek meg rá…
-Jóvanna’!- odajött hozzám, felkapott, és kivitt. Mindezt Dinah előtt. Kicsit furán nézett.
-Ti meg mit csináltok?-kérdezte.
-Én nem tudok rendesen mozogni, ezért Niall kihozott ide.-mondtam.
-Ahham…okés. Jújj te is jössz?
-Nem!-mondta Niall.
-Hova?
-Nem hívtad el?
-Miért hívtam volna?
-Nem a barátod?
-Nem!
-Hahó, én is itt vagyok... nem zavar?-kérdeztem döbbenten, miközben rólam vitáztak.
-Nem.-vágták rá egyszerre. Hát oké. Még pár percig vitáztak, amikor már elegem lett.
-Hova nem hívott el, és miért olyan nagy baj ez?!-kérdeztem már idegbajosan.
-Hát az esküvőnkre!-mondta Dinah.
-MIVAN?!NIALL TE MEGŐRÜLTÉL?!-ordítottam a képébe.
-Hát ami azt…
-HOGY KÉPZELTED?TE ŐRÜLT, IDIÓTA, TE,TEEEEE…WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-üvöltöttem bőgve mire Niall letett a földre, és otthagytak. Csak úgy szimplán. Komolyan, egyre jobb. Eddig a liftben ültem, most pedig a hideg betonon. Lehetne ez még ennél is rosszabb?!
 Elkezdett esni az eső.Éljen!Az emberek úgy néztek rám, mint egy őrültre, bár igazuk is van. Ki az az idióta, aki vasárnap reggel, esőben az utcán ülve bőg?Miközben otthon az anyja várja , és valószínűleg soha többé nem mehet el sehova. Hát én!Ki más?