19.rész

bocsánat, hogy ilyen későn hoztam, egy ilyen eléggé fordulópontos részt.:) x

Éreztem, hogy valami mozog körülöttem. Körbenéztem, és rájöttem, hogy egy liftben vagyok, és elindult felfelé, de nem érdekelt, mert nagyon álmos voltam, ezért visszafeküdtem a földre, azzal a céllal, hogy még alszom egy kicsit. Még ment egy rövidet, aztán hirtelen megállt. Én pedig csukott szemmel, de ébren voltam. Nagyon fájt mindenem. Szóval még szerintem felállni sem tudtam volna. Na mindegy, gondoltam alszom még egy kicsit, de kinyílt az ajtó. Legalábbis úgy hallottam.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-síkitott valaki, amire felkeltem, és énis sikítottam. Niall volt az az őrült. Pedig annyira nem is lehetek ilyesztő…

-Ez csak egy rossz álom, ez csak egy rossz álom..-mondogatta magában, majd fel alá járkált. Ez zizi.

-Öhm..hello.-mondtam neki.

-Te nem is vagy itt! Menj innen!-ordibálta.

-De, itt vagyok, mert itt aludtam.

-Miért aludtál itt?

-Mert itt kényelmesnek találom. Szerinted?!

-Honnan a fenéből tudjam, hogy te miért alszol a mi lépcsőházunk liftjében?!

-Mert áramszünet volt éjszaka!

-És?

-És nem ment feljebb a lift…

-És kihez akartál volna menni?

-Miért érdekel az téged?

-Csak kérdeztem…-mondta elvörösödve. Ilyenkor olyan cuki! Mindegy is.

-Na most viszont állj fel, és menj valahova, mert nekem mennem kell.-mondta „kedvesen”.

-Hova?

-Miért érdekel az téged?-mondta gúnyosan, és inkább a lépcső felé vette az irányt. Ha így álluunk…

-Jó szórakozást!-ordítottam utána.

-Kösz, meglesz!-ordította vissza. Én meg még mindig ott ültem, a fájós lábamon. Megpróbáltam felállni, de úgy elaludtam mindenemet, hogy összestem. Más megoldást kerestem. Mivel most haza kéne mennem, odamásztam a gombokhoz és megnyomtam a földszintet. Niall elég lassan sétált, mert akkor ment ki, mire én leértem, és ott kint várt rá…Dinah.Pfuj.

-Niall!Segíííts!

-Miben?

-Esetleg felállni?!

-Miért, nem megy magadtól?

-De, valószínűleg azért kértelek meg rá…

-Jóvanna’!- odajött hozzám, felkapott, és kivitt. Mindezt Dinah előtt. Kicsit furán nézett.

-Ti meg mit csináltok?-kérdezte.

-Én nem tudok rendesen mozogni, ezért Niall kihozott ide.-mondtam.

-Ahham…okés. Jújj te is jössz?

-Nem!-mondta Niall.

-Hova?

-Nem hívtad el?

-Miért hívtam volna?

-Nem a barátod?

-Nem!

-Hahó, én is itt vagyok... nem zavar?-kérdeztem döbbenten, miközben rólam vitáztak.

-Nem.-vágták rá egyszerre. Hát oké. Még pár percig vitáztak, amikor már elegem lett.

-Hova nem hívott el, és miért olyan nagy baj ez?!-kérdeztem már idegbajosan.

-Hát az esküvőnkre!-mondta Dinah.

-MIVAN?!NIALL TE MEGŐRÜLTÉL?!-ordítottam a képébe.

-Hát ami azt…

-HOGY KÉPZELTED?TE ŐRÜLT, IDIÓTA, TE,TEEEEE…WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-üvöltöttem bőgve mire Niall letett a földre, és otthagytak. Csak úgy szimplán. Komolyan, egyre jobb. Eddig a liftben ültem, most pedig a hideg betonon. Lehetne ez még ennél is rosszabb?!

 Elkezdett esni az eső.Éljen!Az emberek úgy néztek rám, mint egy őrültre, bár igazuk is van. Ki az az idióta, aki vasárnap reggel, esőben az utcán ülve bőg?Miközben otthon az anyja várja , és valószínűleg soha többé nem mehet el sehova. Hát én!Ki más?