2013. augusztus 2., péntek

33. rész

Leültem mellé, bekapcsoltam a biztonsági övemet, és végighallgattam, hogy mit kell tenni veszély esetén, aztán ugyanezt franciául, végül végre felszálltunk. Bedugtam a fülhallgatómat a fülembe, beraktam egy three days grace albumot, és el akartam aludni, mert éjszaka alig aludtam. Éppen a never too late ment, amikor éreztem, hogy valaki néz. Szúrt a tekintete, ezért elfordítottam a fejem, mire ő is. Hát, ha így állunk. Vissza fordítottam ,mire ő meg engem nézett. Rá néztem, mire megint elfordult.
-Najó, ez már nem vicces, ne bámulj!-vettem ki a fülhallgatómat és mondtam neki, halkan, tekintettel léve a többi utasra.
-Miről beszélsz? Te bámultál engem!-játszotta a felháborodottan. Béna színész.- Amúgy Caleb.-nyújtott kezet.
-Sophie.-viszonoztam.
-Egyedül utazol?-kérdezte.
-Nem, ott, két sorral előrébb ül  a húgom, az apám és a pasija.
-Oh..értem-gondolom sokkolta, hogy apámnak pasija van.
-És te?
-Én egyedül.
-Hogyhogy?-kérdeztem totál meglepődve.
-Hát, a szüleim gazdagok, de olyan munkájuk van, ami miatt sosincs idejük rám, így a pénzzel akarnak kárpótolni.
-Ennek mi köze az egészhez?
-Ezért mondták hogy azt kérek, amit akarok. Én pedig Párizsba akartam menni.
-De miért? Miért nem inkább Amerikába?
-Egyrészt ott már számtalanszor voltam, másrészt...hát erről kínos beszélni.
-Na, nekem bármit elmondhatsz!-mondtam győzkődve.
-Úgy, hogy 6 perce ismerlek? Igazad van.
-Na légyszives! Akkor énis elmondok egy titkot!
-Najó, hát szóval mindig is akartam egy rendes barátnőt, aki igazi, és nem csak amiatt kellenék neki, mert "vagyonos" családból származom, hanem magam miatt szeret...és mivel Párizs a szerelem városa...
-Gondoltad lesz egy lány, akivel megismerkedsz, és boldogan éltek, míg meg nem haltok...
-Ez így elég gyerekesen hangzik, de nagyjából ja.-mondta totál elpirulva. De édes.-de most te jössz. Miért utaztál Párizsba pont most? És mi a titkod?
-Milyen kis kíváncsi vagy!- "szúrtam le".
-Bagoly mondja verébnek...-kacsintott rám.
-Oké, igazad van. Tehát. Szóval... Van egy srác...akivel eléggé elszúrtam, és próbáltam helyre tenni, de közbeszólt apa pasija.
-Oké akkor most az én nyelvemen.-mondta nevetve.
-Szóval. Apa megígérte hogy elmehetünk egy hónapra oda ahova akarunk és én Svédországba akartam, mert oda ment ő is, de apám pasija francia, ezért kitalálták, hogy jöjjünk ide, így már jóvá sem tudom tenni valószínűleg, és most itt vagyok a szerelem városában totál egyedül..vagyis apámmal, a pasijával és a húgommal, de azért az nem olyan...
-Micsoda véletlen...-töprengett.
-Mi?
-Semmi, semmi.-ezt most vegyem utalásnak?
*a gép 3 perc múlva elkezd ereszkedni*
Basszus. A landolást sosem bírtam. Mennyire lenne gáz ha...
-Minden oké? Kicsit sápadtnak tűnsz...
-Persze, jól vagyok.-és bumm. Éreztem, hogy ereszkedünk. Ne,ne,ne, légyszi ne!
-Biztos jól vagy? nem iszol egy kis vizet?- nyújtotta a flakonját, amikor. Telibehánytam szerencsétlen srácot.
-Úristen, úgy sajnálom!-mondtam émelyegve. Ez nem lehet igaz! Fúj, de büdös ez a hányás! A mindenségit! Erre még az öreg néni is felkelt mellettünk.
-Basszus tüntesd el a hányásodat a pólómról!
-Oké,oké, próbálkozom! De szerintem le kéne venned a pólódat...mert csak az lett leokádva...
Óvatosan megpróbálta levenni(csak kétszer könyökölt fejbe), de OMG milyen kocka hasa volt!
-Hallod?!
-Mi? Mit hallok?-júj, lehet, hogy egy kicsit sokáig néztem a kockáit. Asszem feltűnt neki..
-Ezt hova tegyem?- lobálta a lehányt pólót.
-Öhm, várj csak...-lehajoltam az ülés mellé, és kutattam a táskámban, és éreztem, hogy közel hajolt, hogy lássa, mit kutatok, amikor hirtelen megfordultam, és arcom 5 centire volt az övétől. A szemébe néztem, már azt hittem, hogy mindjárt megcsókol(om), amikor.
-Fúha, azért a szádnak is van egy szaga ez a kiadott kis reggeli után!-úgy felröhögtem, hogy mindenki rám nézett a repülőn. Rég nevettem ilyen jót. Beletettem egy zacskóba a pólóját.
Megállt a repülő.
-Na, nekem mennem kell, örülök, hogy találkoztunk Caleb!- felkaptam a táskámat, és mindenkit odébb lökve lerohantam a repülőről.
-Hé Sophie, várj már!-üvöltött utánam. De annyira gáz volt ez az egész, hogy én inkább csak elmenekültem. Egészen pontosabban a lányvécébe.

12 megjegyzés: