2013. október 3., csütörtök

34. rész

Volt akkora szerencsém, hogy nem látta hogy ide, jövök, ezért simán elment a vécé mellett. Ha már itt voltam, szájat öblítettem ( :D ), elmentem pisilni, és miközben kezet mostam, belépett Alicia is.
-Ki volt ez a srác, aki elől úgy elmenekültél?-kérdezte kíváncsian.
-Calebnek hívják, és lehánytam.
-Mi?!
-Tudod, hogy sosem bírtam a landolást...-mondtam röhögve.
-De miért pont egy helyes fiút? Francba hogy ilyen szerencsétlen géneket örököltem!
-Hé, ezen most megsértődtem...volna, ha nem néznél így rám.-utálom a szép boci szemeit.
-Szerintem menjünk, mert apuék már biztos keresnek.
-Rendben.

Dél múlt, ezért elmentünk ebédelni, és volt rá merszem, hogy megkóstoljak egy csigát. Nem ajánlom senkinek. Majdnem az ebédet is kitettem a tőle. De tényleg. Kaja után elmentünk a szállásunkra. Egész szép volt, külön szobát kaptunk Allel, és apuék egyet.(blah) kipakoltam a bőröndömből a szekrénybe.
Apuék már ma el akartak menni legalább egy tipikus "párizsi"helyre, ezért felöltöztem "párizsosan" és 2-kor indultunk a Szajna partjára.
Tényleg gyönyörű, de most valahogy nem voltam olyan állapotban hogy ennek örülni tudjak.
 Ahhoz képest, hogy október van, meleg volt. Mindenki fotózgatott, ideges mászkált össze-vissza, a turisták siettek, hogy mindent meg tudjanak nézni az idő alatt, amit itt töltenek. Nekem emiatt nem kellett aggódnom...
 Vettünk egy-egy fagyit(brutális áron), aztán különváltunk egy kis időre apuéktól. Ők elmentek valamerre enni, mi pedig még sétálgattunk Allel, és fotókat csináltunk, egymásról és csak úgy a partról, meg a városról.
(ez lett a kedvencem Aliciaról) 
Miután már annyit fotóztunk, hogy beleuntunk, leültünk egy padra, ahol amúgy egy szerelmespár is ült, szóval biztos örültek nekünk, és elkezdtünk beszélgetni, úgy mindenről. Hogy kinek milyen nehéz az élete.
-Soha többet nem tudok találkozni Niallel.
-Én sem Harryvel.
-Akkor ezt megbeszéltük. Calebbel mi a helyzet?-kacsintott rám kedves húgom.
-Mi lenne?Nem is ismerem...
-De azért a hasát alaposan átvizsgáltad.-vigyorgott vadalma módjára.
-Hé, te kukkoltál?!Nem úgy volt, hogy nem tudtad, hogy lehánytam?
-Azt nem vettem észre...-mondta elgondolkodva, amjd mindketten felröhögtünk.
-Na akkor ki is vizsgálta meg alaposan a hasát?
-Hagyjuk a témát.
-Rendben.-egyeztem bele.
-Szerinted hiányzunk a többieknek?-kérdeztem szomorúan.
-Tekintve, hogy ma érkeztünk meg, nem hiszem, hogy máris szomorkodnak amiért nem vagyunk ott.
-És mi van, ha egy hónap alatt elfelejtenek minket? Találnak más barátokat? Meg feledkeznek majd mindenről, amin keresztülmentünk?
-Ezt feltételezed róluk? Kicsit jobban is megbízhatnál a barátaidban. Elena sosem lenne képes elfelejteni.-mondta bátorítóan. Ilyenkor, amikor egyedül lennék, úgy örülök, hogy van nekem, és tartja bennem a lelket.
-Igazad van.
Ez volt a végszó, ugyanis megcsörrent a mobilom és a kijelzőn apa állt, tehát mehettünk, hogy megkeressük egymást.

8 megjegyzés:

  1. Imádooom! Mikor jön új? :)

    VálaszTörlés
  2. Az előzőek sokkal jobban tetszettek.De ettől még nem hagyom abba az olvasást2013. október 12. 3:29

    Az előzőek sokkal jobban tetszettek.De ettől még nem hagyom abba az olvasást

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oké, majd igyekszem, hogy a következők jobbak legyenek:)

      Törlés
  3. Légyszi, légyszi hozd minél hamarabb! <3

    VálaszTörlés
  4. Ne csináld ezt velem!..:D Hozzál gyorsan részt..már nagyon kíváncsi vagyok mi lesz Niallal..:) Siess! <3

    VálaszTörlés