2012. december 13., csütörtök

20.rész



…Hát én!Ki más?
Becsuktam a szemem, és…felébredtem. Egy liftben. Te jó ég! Ezt nem hiszem el! Most komolyan csak álmodtam?? Az arcomon végigfolytak könnyeim, de már nem sírtam. Elkezdtem nevetni. És csak röhögtem. És röhögtem. Amikor rájöttem, hogy fel tudnék menni, mert van lámpa, szóval visszajött az áram. Felálltam nagy nehezen, de legalább nem úgy mint az álmomban, és megnyomtam a földszintet. Gondoltam hazamegyek. Készen állok a halálomra.
Elindultam az utcán, és útközben szembejött velem egy nemkívánatos személy.
-Szia Sophie! Hogy vagy?-nyávogta Dinah. Ekkor eszembe jutott az álmom.
-Dinah!
-Igen?
-Niallhöz mész?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Igen, miért?-kérdezte ijedten, mert közben rángattam.
-Ugye nem házasodtok össze?!
-MI? Én nem tudok róla..Miért, azt mondta neked, hogy most fogja megkérni a kezem?-kérdezte csillogó szemekkel.-ú és akkor boldogan élnénk, amíg meg nem halnánk.-ábrándozott. Pff. Hogyne.
-Jaj, nem csak mintha valahol azt hallottam volna..de mindegy…
-Akkor mégse kéri meg a kezem? Pedig most mutat be a szüleinek, akkor már biztos van köztünk valami.-Hm.. úgy éreztem, hogy ezt nem akartam megtudni.
-Oké szia.-mondta és sietősen távoztam a látóteréből, hogy el tudjak kezdeni bőgni. Egészen hazáig bőgtem. Aztán ahelyett, hogy becsengettem volna, megpróbáltam besurranni. Csak az volt a gond, hogy az én édes drága anyucikám ott ült az előszobában, azon a széken, ahol fel szoktam venni a cipőmet. Ajaj.
-Öhm. Szia anyu, hogy vagy?
Ő csak nyugodtan(legalábbis próbált nyugodtnak tűnni) lapozgatott az újságjában, majd felnézett és.. A SZEMEI KI VOLTAK ÉGVE, A BŐRE ALGÁSODOTT, ÉS TISZTA VÉR VOLT MINDENHOL!ANYA EGY ZOMBI LETT!Csak vicceltem.
-Szia. Remekül érzem magam.-mondta.
-Nem szidsz le?Nem ordítozol velem?Nem tekered ki a nyakam, téped le a lábam, és nyomod le a torkomon?
-Nem.
-Miért?
-Szeretnéd, hogy ezt tegyem?
-Hát nem, de..
-Akkor nincs miről beszélnünk. Menj fel a szobádba.-mondta. Nem értettem. Mondjuk nem vagyok rá mérges, amiért így döntött…Felmentem a szobámba ahol ott volt Elena.
-Úristen Sophie, hogy nézel ki?-hát ez kedves.
-Miért, hogy?-oda fordított a tükrömhöz. Kócos haj, karikás, kisírt szemek..soroljam még?
-Oh, nem hittem volna, hogy ennyire csúnya is lehetek…
-Hát őszintén, énse.-kösz.
-Hééé, ilyenkor nem ezt kell mondani, vigasztalni kell! Amúgy nem tudod, hogy anya miért nem nyírt ki engem?
-Nem, miért, nem nyírt ki?
-De, ez csak a szellemem…
-Ááááááá! Hahahaha csak vicceltem, nem hiszem eel. Bibibíí.- mintha hatéves kora óta csak külsőre változott volna…
-Na mindegy, a lényeg hogy itt vagy, és most mesélj!
-Mit?
-Vajon?!
-Jaa…a tegnapot?Vagyis a mai napot?Hát szóval, az úgy volt, hogy…-és elmeséltem neki mindent. Kivéve az álmomat. Azt nem akartam, hogy megtudja bárki is..
-Húha, ez király!
-Tényleg?Az, hogy otthagytak engem egyedül?! Tényleg fantasztikus!
-Neem, nem az!
-Akkor mi?
-Hát izé..nemtom'. Tök egyértelmű, hogy.. nem tudom, na érted?
-Öhm..Aha…gondolom..-mindegy. Elenának vannak ilyen értelmes megnyílvánulásai.
-Alicia itthon van?-kérdeztem.
-Igen, nem hallod a zenét?-síri csönd volt.
-Nem…
-Ja tényleg, ez csak a fejemben megy! De amúgy a szobájában van azt hiszem.
-Okés, mindjárt jövök.-mondtam és átmentem a szobájába.Vagyis bekopogtam.
-Ki az?-kérdezte durcásan.
-Én vagyok az, Sophie.-mondtam.
-Mit akarsz?
-Most miért haragszol rám?-pár másodpercig csönd volt, majd hirtelen kinyílt az ajtó, Al pedig a képembe üvöltött.
-Tudod mennyit aggódtam érted?!Egész éjszaka nem tudtam hol voltál!-láttam a könnycseppeket lefolyni az arcán. Jajj olyan kedves hugicám van!
-Én vagyok az idősebb, nem? Nem kell rám vigyáznod.-mosolyogtam rá kedvesen és átöleltem.
-Jó tudom, de akkor is..
-Na most mennem kell, de további szép vasárnapot!
-Hova is?
-Csak a szobámba, főnökasszony.
-Rendben, oda elengedlek.-mondta tök komolyan. Hmm.Visszamentem a szobámba.
-Elena, te már írtál házit holnapra?
-Igen, itt is van nálam! Amíg nem voltál itt, megírtam.
-Oh és akkor lem…
-Igen, lemásolhatod.-kacsintott rám. Valahogy ez olyan megszokott dolog nálunk. El megírja, én lemásolom, és ha érdekel, hogy mit nem értek, megkérdezem, ha pedig nem, akkor nem kérdezem meg.
Elkezdtem másolni, amíg ő gépezett.
-EBÉD!-hallottam anya hangját.
-Hú, már ennyi az idő?-néztem az órára. Fél kettő volt.
-Igen.-mondta El.Költői kérdésnek szántam, de tökmindegy.Lementünk enni. Az egész ebéd alatt mindenki csöndben volt. Kicsit sem kínos…Mikor már mindenki befejezte az evést, felálltam.
-Köszi at ebédet anyu!-és már indultam is felfelé.
-Hékás, ne olyan hevesen! Te mosogatsz. És holnap is. És azután is.És egész héten. És egész hónapban.
-Neee!Ezt nem teheted!
-Dehogynem, simán.- kacsintott rám .Ezaz. Mindegy, nekiálltam mosogatni, és húsz perc múlva végeztem. Felmentem Elenához.
-Figyu Sophie, szerintem nekem most mennem kéne, majd még holnap dumcsizunk, oké?
-Rendben, szia.- köszöntem el.
Miután El elment, nem tudtam mit csináljak. Nem volt semmihez kedvem, annak tudatában, hogy Dinah most ott vihog és nyalizik Niall szüleinek, akik amúgy nem tudom mit keresnek itt, mert mint Aliciától megtudtam, Niall Írországból származik. Szóval a szüleinek ott kéne lenniük, nem? Áh mindegy, nem hergelem tovább ezen magamat.Letusoltam, felmentem facebookra, ahol semmi érdekes nem történt, aztán twitterre. 317 új követő. Mi a FENE?! Megnéztem, hogy kik követtek be. Senkit sem ismertem közülük, és körülbelül mindegyiknek ott volt a nevénél hogy „directioner”, vagy mi. Aztán megláttam a valószínűleges okát. ’Harry Styles követ téged.” De attól még miért kell bekövetni ennyi embernek?? Na mindegy, nem fogom visszakövetni a „directionereket”. Ki is léptem, mert ez annyira nem érdekelt. Komolyan nem tudtam mit csináljak. Még csak 3 óra volt, vasárnap délután. Ilyenkor mindenki el tudja foglalni magát, nem? Aliciát nem akartam zaklatni, anya utál, Elena elment, Niall Dinahval van (és utál), Brad utál, Harry..ő Harry. Úristen, miért is jutott ő eszembe?Jajj, gyorsan húzzon ki a fejemből.
 Ilyen sem volt még, elmentem fürdeni. Három órakor. Hajat mostam, mindenféle ilyesmi. A hajam szárításával jót szenvedtem, de 4-re végeztem is. Ekkor rájöttem.Álmos vagyok! Nem is aludtam éjszaka. Még sütött a nap, de nem érdekelt, inkább lefeküdtem aludni. Nem vagyok normális. Mindegy. Lefeküdtem, és 10 perc múlva el is aludtam. Vagyis nem tudom, hogy tíz perc volt-e, de kábé annyinak éreztem.Alvás közben megtámadtak a szuper álmaim…

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész :) Már tényleg megijedtem de örülök,hogy csak álmodta :DD Amúgy szeretném ha benéznél a blogomra ;) http://veruss-hopelesslove.blogspot.hu/ Gratulálok <3

    VálaszTörlés
  2. wíííí! nagyon jó, siess a következővel! holnap majd mondd el az ötleteidet! ;) xoxo

    VálaszTörlés