24. rész

 Veruss -nak küldöm.! (bocsánat) x

…Vagy mégsem azt reméljük? Josh tök jófej, de csak barátok vagyunk, ugye? UGYE?! Már ovis korom óta ismerem, hagyjuk máár! Biztos csak…nemtudom. Mindegy, most másra kell gondolnom. De basszus, Niall úgysem szeret engem. Neki ott van Dinah. Igaz? Nekem meg nincs barátom. Ah máris elegem van ebből az évből, pedig konkrétan két hete tart.

-Jössz már, Soph?!

-Persze, mehetünk.-motyogtam zavartan, miközben a hajamat csavargattam. Megfogta a karomat , maga után húzott és berángatott a szobájába.

-Ez meg mi volt?Sophie, ő a bátyám!

-Mi mi volt?-kérdeztem kábultan.

-Hát ez?Ez az egész!

-Nem tudom miről beszélsz…

-Úgy bámultad két percig, hogy nem tudtam mivan veled, és amikor hozzádszóltam, még mindig őt nézted, és a hajadat csavargatvamotyogtál valamit válasznak!!-ordította idegesen.

-Nemiis…-nyávogtam.(úristen, nem ismerek magamra)

-De! És tudod mit, én most felhívom ide a bátyámat, te pedig bocsánatot kérsz tőle!

-Miért?Mit tettem?

-Ahh!-mondta és lement. Pár perc múlva vissza is tért, oldalán Joshsal.

-Szia Soph, Elena mondta, hogy beszélni akarsz velem. Hát én is szívesen beszélgetnék veled.Elena, kimennél?

-MIVAN?! JOSH, MÁR TE IS MEGŐRÜLTÉL? Ő itt Sophie, a legjobb barátnőm!

-Tudom. És?

-Hát…és! Ahh!-morgott El, kiment és mérgesen becsapta az ajtót. Miután kiment, Joshsal elkezdtünk dumálni. Mindenféle értelmetlen dologról, de nagyon élveztem a társaságát. Nagyon jókat nevetünk, és… szóba került egy úgynevezett Olivia.

-Ki az az Olivia?-kérdeztem sértődötten.

-Hát a barátnőm! Elena nem is mondta?

.-Nem, ami azt illeti, nem említette.- éreztem hogy ég az arcom.

-Elpirultál…-mondta mintha nem lenne egyértelmű.

-Nem is!-már majdnem röhögtem. Hogy lehettem ilyen naiv és hülye? És szegény Elena! Biztos megbántottam.

-Te azt hitted, azért akarok veled kettesben lenni, mert…

-Áh tudod mit, ne beszéljünk erről, maradjunk barátok, és ennyi.

-Eddig is barátok voltunk, nem?-mosolygott rám.

-De, azok.-mondtam én is mosolyogva.-De most meg kell keresnem Elenát.

-A fürdőben van.

-Honnan tudod?

-Ha nem a szobájában van, akkor ott. És mivel itt nincs…

-Okés köszi!-mondtam, és mentem a fürdőbe, ő pedig a saját szobájába.

-Elena!Engedj be!

-Nem!

-Miért?

-Mert a bátyám megcsalta a barátnőjét veled!

-MIVAN?!Dehogyis! Semmi nem történt, mindent megbeszéltünk, ahogy mondtad!

-Tényleg?-kérdezte és kinyitotta az ajtót.- úgy örülöök!-mondta és a nyakamba ugrott.

-Miért?Milyennek ismersz? Nem teszek én ilyeneket!

-Ahha….tudom….

-Héé!

-Na írjunk házit!-zárta le a témát. Furán néztem rá.

-Pontosítok. Én házit írok, te meg azt csinálsz, amit akarsz.-na ez már jobban tetszett.

Leültem a fotelbe, és elgondolkodtam azon, hogy milyen nagy megkönnyebbülés, hogy semmi nem történt.

„Háziírás” után vacsiztunk, aztán beszélgettünk meg neteztünk Elenával, utána megnéztünk néhány GG részt és már aludtunk is.