2013. február 1., péntek

25. rész


Bocsánat, hogy ilyen későn írtam és ilyen rövidet, igyekszem majd bepótolni. xx 
                        
Szeptember 23., kedd reggel 6:45
-Elena!Ébren vagy?- kérdeztem, mert tökre nem voltam álmos, és már vagy egy órája forogtam csak az ágyban.
-Elenaa!-kezdtem el lökdösni is.
-Ah. Alszom.- motyogta.
-De hát már…6:45 van!
-És?
-Öhm…esetleg suliba kéne mennünk?
-ja ténnyleg.-mondta és már ki is pattant az ágyból. Most először, leírom, hogy mit vettem fel, reggel, mondjuk szerintem senkit nem érdekel, de azért mindegy.
Először is, kifésültem a hajamat. Aztán felvettem egy fekete „cicanacit” (utálom ezt a szót kimondani), amire pedig egy derékig érő, sötétkék farmer rövidnadrágot. Pólónak pedig egy rózsaszín könyökig érőt.
Hát ennyi. Ja és egy baglyos nyakláncot is. Meg persze pulcsit, mert ilyenkor már nincs túl meleg.
-Sophie, gyere reggelizni!
-Igenis, anya. –mondtam Elenának.
-Hahaha.
Reggelire ettem egy piritóst,(nutellával, tök finom) aztán indultunk a suliba. Útközben Green Dayt hallgattam, Elena pedig (szerintem) 1D-t. Mi mást.
Mivel még húsz perc volt a csengetésig, mire odaértünk, kintmaradtunk az udvaron, és dumáltunk egy kicsit. Faggatott Niallről. Én pedig nem tudtam, hogy mit fogok még csinálni. Mikor meghallottam, hogy becsöngettek, egyből felálltam, mert nem nagyon szeretek erről beszélni.
-Hé Soph, hova sietsz ennyire?-kérdezte El.
-Ezek szerint neki is feltűnt, hogy nem szoktam ennyire sietni az órára. Főleg ha az nyelvtan. Mindegy.
-Csak…nyelvtanra..tudod mert…át kell nézni meg ilyenek…-eléggé bénán hazudok, énis tudom.
-Hát rendben.- nézett rám furcsán. Bementünk az osztályba. Csak a szokásos. A fiúk hátul ökörködtek, a rockerek elöl, a lányok pedig egy pad köré gyűlve „pletykáltak”. Amikor belépett a tanár.
-Kedves, diákok! Ma nem írunk röpdolgozatot! Egyik órán sem! Tudjátok miért? Mert elmegyünk kirándulni a városba!-mondta tök boldogan.
-IGGEEEEEN!-ordította magából kikelve Will.- Niincsen suuli!Niincsen suuli!-énekelgetett.
-William, ha kérhetem.-szidta le a tanár. Így telt el a nyelvtanóra. És az összes többi. Az egész kirándulás rém unalmas volt, de legalább nem tanultunk. Belegondolni, hogy egy nyelvtant, fizikát, kémiát, törit, matekot és énekórát hagytam ki…Mikor már minden unalmas dolgot megnéztünk, a tanár végre azt mondta, hogy elég. Kettőkor mindenki mehetett haza.
-Hé Soph, nem jöttök egyet mekizni?-kérdezte Will.
-Áh, kösz nem, most kihagyom…
-Naa gyere már!- hívott. Ott állt mögötte Brad. Amikor koppant egy nagyot a fejemben valami. Tudom mit fogok csinálni!!
-Végül is, miért ne? Elena, jössz?- El rám nézett, amolyan, „biztos hogy jó ötlet ez?” nézéssel. Én pedig visszanéztem rá olyan, „ura vagyok a helyzetnek” nézéssel. Hát igen, mi így is szoktunk kommunikálni.
-Rendben, menjünk. És kezdődhetett is a várva várt tervem első felvonása…Mondjuk nem várva várt, mert fél perce találtam ki, de az nem lényeges. De attól még tényleg a remekül kigondolt tervem első felvonása lesz…én tudom…és most képzeljetek el egy gonosz kacajt. HAHAHAHAHA.

4 megjegyzés: