2013. március 8., péntek

26. rész




Az első felvonás. Vagy levonás. Tök mindegy. Haggyuk az irodalmat. Vagy Hagyjuk? Áh Hagyjuk/haggyuk a nyelvtant is. Szóval.
Miközben mentünk a mekihez, Elenát kicsit félre hívtam, és ismertettem vele a tervemet.
-MIVAN?! Te ezt jól átgondoltad? Komolyan ezt akarod? És mi van, ha ezzel megbántasz, valakit?
-Nem, majd megbeszélem vele!- Ja tényleg. Még nem tudjátok a tervemet. Csak annyi, hogy féltékennyé kell tennem Niallt. Amit hogy fogok elérni? Na? Hát persze hogy egy ál-baráttal! Aki nem más lesz, mint Will. Tökéletes préda. Jófej, vicces, helyes. Minden, ami idegesítheti Niallt.
-Én ezt még mindig nem tartom jó ötletnek!
-De Will biztos bevállalja! És megbeszélem vele, hogy semmi komoly, csak…érted, na.
-Hát te tudod, a te döntésed, én nem szólok bele, de a helyedben…
-Nem úgy volt, hogy nem szólsz bele?- mosolyogtam rá.
-Na jó. De csak ügyesen. Vagy mi…-mondta El, és rosszallóan nézett rám.
-Will, tudnál jönni egy kicsit?-kérdeztem. Furán nézett, aztán idejött, Elena pedig odament a többiekhez.
-Na, mit szeretnél mondani?-kérdezte.
-Figyelj…-kezdtem bele.- Kérhetnék egy kis…vagy inkább nagy szívességet?
-Az attól függ, mi az.- mondta kacsintva.
-Arról lenne szó, hogy…- és most nem írom le, mert elég cikisen hangozhatott ahogy megkértem, de a vége az lett, hogy beleegyezett.
-De hallod. Már ne azér’, de még Brad nincs túl rajtad, és…izé…ő elég jó haverom, tudod…
-Jó, ha nem szeretnéd, nem kell, megoldom máshogy..-sóhajtottam, és elindultam Elhez. 10 másodperc múlva utánamszólt.
-Ne, várj!
-Igen?
-Mikor kezdjük?-kérdezte, a többiek pedig értetlen fejet vágtak.
-Mondjuk most.-mondta és közelebb jött, aztán…megcsókolt! Ez megőrült?!
-TE MEG…
-Psszt!-suttogta és elfordította a fejét a meki felé, ahol találjátok ki, ki ült, és nézett rám lenézően, mire elfordítottam gyorsan a fejem.
-Szívesen. –mondta Will.
-Szerinted bevált?-kérdeztem.-Mi van, miért nézel ilyen furán?
-Nemtudom, hogy a lányoknak ebben mi a jó.
Amúgy tök jól elbeszélgettünk, csak az volt a baj, hogy mindenki minket nézett. Elena fogta a fejét, a többiek inkább csak úgy tettek, mintha mi sem történt volna, Brad pedig…hát, szerintem mostmár túltette magát rajtam. Vagyis…mostmár nemhiszem hogy..értitek..szerelmes lenne belém. Ahogy nézett. Á, ha nézéssel ölni lehetne… most két golyóval haltam volna halált. Lehet, hogy mégsem volt valami jó ötlet?
-Tudjátok mit? Én már nem is vagyok éhes..-mondtam.
-Énsem.-mondta Will.
-Énsem.-mondta Elena.
-Énsem.-mondta Brad ingerülten.
-Hát akkor…mi megyünk kajálni, ti meg…csináljatok azt, amit akartok.- mondta David.
-Okés.-mondtam és elrohantam. Elena pedig rohant utánam.
-SOPHIE!Mégis mi volt ez?!-fogta kicsit csendesebbre.
-Mi mi volt?
-Hát ez  az egész! Szerinted ha valakik „ál-pár” akkor az első másodpercben csókolóznak?!
-De hát Will csókolt meg!
-De te hagytad…
-Nem is igaz! Jajj már te is ellenem vagy?-kérdeztem és elkezdtem megint rohanni, de Elena még mindig követett.
-Sophie állj már meg!
-Nem!-csak az volt a baj, hogy nem tudtam, hogy hova futok. Csak futottam. A legjobb barátnőm pedig utánam. Akire most meg vagyok sértődve, mert hülyeséget csináltam, ő meg megmondta az igazat. Most hogy így belegondolok, elég furán jött ki…Megálltam.
-Na végre!-mondta lihegve.-mi ütött beléd Sophie?Régen nem voltál ilyen!
-Ajj nemtudom! De ez olyan rossz! És Niall soha nem fog megbocsátani!-kezdtem el bőgni, és lerogytam a földre. Elena a homlokára csapott.
-Most már értem, miért vagy ilyen!
-Tényleg?
-Tényleg!
-És miért?
-Mert szerelmes vagy!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése