28.rész

Szeptember 27. szombat délelőtt 10 óra

Fárasztó hét volt…Nem is volt időm, meg semmi érdekes nem történt, arról meg inkább nem írtam, ami amúgy is uncsi. Összefoglalom a hetemet.(vagyis szerdától)

-szerda: semmi

-csütörtök:semmi

-péntek:semmi

Najó, azért volt edzés, meg ilyenek, de az nem fontos, vagyis most azt minek írjam le hogy hogy ugráltam?Vagyis táncoltam, de na. Egyik délután sem láttam Niallt sehol, vagy csak nem ismertem fel, mert mondjuk beöltözött vagy ilyesmi.(mondjuk szerintem akkor is felismerném, de nem lényeg) Willt, Bradet próbáltam kerülni, nagyjából sikerült is. Összefutottam Jasonnel(„egy utcában lakunk de sohanembeszéltünk srác”) is párszor, jókat dumáltunk, meg főleg én panaszkodtam neki. Tök jóarc, szerintem jó haverom lett. Vagy nemtudom. Körülbelül ennyit tudok mondani az elmúlt…három napról.(nem tartott sokáig kiszámolni)

Szóval akkor. Szombat van. Ülök a szobámban. Nem tudom mit csinálhatnék. A suliban utálnak szerintem. Elena „családi hétvégén” van. Jason a héten már eleget zaklattam. Aliciával nem sokat beszélünk mostanában, nem akarok kíváncsiskodni. Bridget…vele nemtudom mi van. Na mindegy, úgyis magányra vágyom. Mondjuk egy valakit még most is szívesen elfogadnék itt mellettem…Nem, nem Elenára gondolok.

Még van 6 napom. Annyi idő alatt még bármit meg lehet oldani. Ugye? Igen. Ügyes vagy Sophie, beszélgess csak magaddal. Teljesen idióta vagyok.

* I heard a knock upon my door the other day I opened it to find death staring in my face…* de imádom ezt a számot! (Falling in Reverse-the drug in me is you) na szóval ez a telefonom csengőhangja. Szóval fel kéne venni.

-Szia Elena! Hogy telik a hétvégéd?-kérdeztem bele.

-Még csak most indultunk, de máris unatkozom…

-Az jó. Nekem sem lesz izgalmasabb ez a két nap.

-Azt mondjuk gondoltam.- chh, kedves…

-Muszáj ott lenned? Hova is mentek?

-Tudom is én? El a városból, annyit tudok…

-De minek?-kérdeztem, mert  El és a bátyja sem rajonganak annyira a „kirándulásokért”.

-Nem tudom, anyu szerint „eltávolodtunk” egymástól, vagy mi...

-Aham. Hát ez izgi. Akkor jó szórakozást, addig én hétvégén szerintem sorozatokat fogok nézni, esetleg twitter…

-Szóval a szokásos. Neked is jó szórakozást, szióka!

-Hello.- és leraktuk. Kezdődhetett az unalmas 48 órám. Vagyis már annyi kevesebb. Ezaz!

Körülnéztem a szobámban. Ha már itt tartok, imádom a szobámat. Tiszta Green Day feeling az egész. Meg Falling in Reverse. Meg Avenged Sevenfold. Meg még egy pár együttes, de nem lényeg. A falamon csak poszterek vannak, meg képek. De a képekből is csak kettő. Az egyiken Aliciával vagyok, a másikon Elenával. A falam színe alapjáraton fekete (anyunak körülbelül egy évet kellett könyörögnöm érte), de annyira nem látszik, mert amint mondtam, vagy hatmillio poszterem van. A második kedvenc dolgom (a falak után) a mennyezet. Olyan király, hogy belehalok. De nem mondom el milyen bibibí. Na jó, ha ennyire érdekel…galaxysos J Annnnnyira szeretem.

A ruháim egy beépített gardróbban vannak, a többi dologról pedig nincs nagyon mit mondanom…

Amíg elbeszélgettem Ellel és leírtam ezt a felettébb érdekes jellemzést a szobámról, eltelt egészen pontosan… fél óra. Király. Más 18 éves lány miért tudja elfoglalni magát hétvégén? Mondjuk eddig énis eltudtam, de na. Aztán csináltam egy pár hülyeséget. Khm. Vegyük úgy, hogy ezt meg sem kérdeztem.

Délig elfoglaltam magamat, aztán jókislány módjára lementem enni.

-Sophie, téged is lehet még látni?-célzott anya arra, hogy mostanában nem vagyok valami…hogy is mondják? Társasági lélek.

-Igen, élek és virulok.-mondtam unottan.

-Naaa, mire ez a szomorúság leányom?- atyaég.

-Semmi baj, csak fáradt vagyok.-füllentettem. Igenis volt baj, de erről nem anyunak akarok kitálalni.

-Persze-persze.- mondta furán. Végre valahára Al is lejött, kezében a telefonnal.

-Alicia, legalább most megtisztelhetnél minket azzal, hogy teljes mértékben ránk figyelsz!

-Jójó.-mondta, miközben a telefonjával bibelődött. Leült, de még mindig nyomkodta.

-Na elég legyen!-mondta anya és el akarta venni a telót Aliciától, de ő nem engedte, (és ez az egész elég viccesen nézett ki) amikor Al véletlenül eldobta, vagy nem is tudom hogy történt. Mindketten elkezdtek a telefon felé futni( mintha olyan nagy lenne a konyha, hogy ott lehessen futni J ) de végül anyu fogta meg és miközben olvasott Aliciát próbálta lerázni magáról.

-Ki a fene az a Harry? Valami Harry Style. Mit jelent az hogy Harry stílus?- mondta anya zavarodottan. MI A...?! A HÚGOM HARRYVEL SMSEZGET?Ez nem lehet. Nem igaz. Megölöm. Megölöm Harryt!