Amikor bementünk a mekibe, megkért hogy én beszéljek, kérjek
neki 2 bigmac menüt meg magamnak amit akarok, és majd kifizeti, aztán leült egy
asztalhoz és eltakarta a fejét...végülis mindenkinek vannak fura szokásai..
-Szia, 2 bigmac menü, és egy sajtburger menü lesz.-mondtam.
-Hűha szivi, jó nagy étvágyad van!-mondta és
rámkacsintott..pff.
-Nem egyedül vagyok, te gyökér.
-Jó nyugi nem kell így harapni..-ez egy perverz állat.
Kifizettem a rendelést, és oda mentem Szőke herceghez.
-Tessék itt van az egy évre elegendő ételmennyiséged.-mondtam.
-Egy évre?! Egy óra alatt kétszer ennyit eszek!-mondta
felháborodva.
-Amúgy miért nem akartál te rendelni?
-Nem volt szimpi a csávó.-mondta szűkszavúan.
-Hát oké.-ha nem akarja elmondani, ne mondja, gondoltam.
Mire leültem, már a felét bezabálta..öhm..rendben.
-Amúgy hogy hívnak?-kérdezte.
-Sophie Donovan a becsületes nevem. Téged?
-Titok-kacsintott rám. Ez a kacsintás valahogy jobban
tetszett, mint a csávóé a pultnál…
-Miért vagy ilyen titokzatos?
-Titok..-ezen már muszály volt röhögnöm.
-Oké, ha te így, énis így..
-De én már tudom a neved.-mosolygott rám. Igaza van.
-Oké, 1:0 neked.
Mikor én is végeztem az evéssel, megszólalt a mobilom.
-Egy pillanat, bocsi.-és elmentem a mosdóba.
-Szia Sophie, hol vagy?-Elena volt az. Szerencsére nem anya.
Vagy Alicia.
-Ó szia El, a mekiben.
-Mit csináslz te ott?
-Szerinted?Eszek.-mondtam nevetve.
-Jó, de kivel, és mióta?
-Nemtudom, és nemtudom.
-Öhm..oké. Amúgy azért hívtalak, hogy nem akarsz nálam
aludni?-kérdezte.
-De szívesen megyek, és akkor majd mindent
megtárgyalunk.-mosolyogtam magamban.
-Rendicsek, puszii!
-Szióka.-és letettem. Visszamentem nemtudomkihez.
-Bocsi, csak volt egy kis dolgom.
-Semmi baj, viszont most mennem kell egy interj…egy
ismerősömhöz.
-Öhm oké…
-Majd még összefutunk.Gondolom…-vágott elmélkedő fejet. Ezen
is nehéz volt nem mosolyogni.:)
-Okés szia.-mondtam és már el is ment..Megint egyedül
maradtam. Már negyed kilenc volt. Hupsz. Gyorsan hazamentem, szóltam anyunak
hogy Elenánál alszom. Az igazgatói látogatást valahogy elfelejtettem
megmondani…megint.
10 perc múlva becsengettem Elenához.
-Ó szia Sophie!-köszöntött kedvesen Elena anyukája.
-Jóestét, Mrs. Duchannes!
-Kerülj csak beljebb, Elena fent vár rád.
-Köszönöm szépen, mondtam és felmentem Elhez. Ott ült a
szobájában a földön, ölében egy laptoppal.
-Sziaaa!-köszönt rám.
-Szia El, miujság?
-Képzeld most van élőben a One direction
interjúja!-ujjongott. Leültem mellé, és megnéztem minek örül ennyire.5 srác
dumál.Éljen.
-Te Elena, az miért
van hogy nekem az a szőke nagyon ismerős?
-Talán mert ő kedvencem és mindig róla mutatok képeket!!
-Lehet.-hagytam annyiban.Miután átbeszéltünk mindent,
twittereztünk és facebookoztunk egy kicsit, lefeküdtünk aludni.Körülbelül 1ig
nem jött álom a szememre.Gondolkodtam a mai napon.Meg azon, hogy hogyan mondom
el holnap anyunak, hogy ma kaptam egy igazgatóit…Végül valahogy mégis sikerült
elaludnom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése