2012. november 12., hétfő

8.rész



-Öhm..Niall, ő itt Brad, Brad, ő itt Niall…-csak néztek egymásra.
-Fogjatok kezet vagy ilyesmii. Tudjátok, mint az úriemberek..-mondtam és közben gyorsan elővettem egy cetlit, felírtam rá a címem odaadtam Niallnek, és elrohantam. Rohantam addig, amíg el nem értem Elenáék házához. Becsöngettem, és az anyukája ajtót nyitott.
-Ó szia Sophie, szólok Elnek, hogy itt vagy. ELENA!SOPHIE VAN ITT!
-Mondd neki, hogy nem vagyok itthon!-mondta Elena. Csak az volt a baj, hogy ezt én is hallottam.
-Úgy hallom, most nem akar látni..-mondta meglepődve Mrs. Duchannes.
-Nem baj,  majd legközelebb. Azért köszönöm, Viszlát!
-Remélem mihamarabb kibékültök. Szervusz kicsim!-mondta Elena anyukája. Amúgy én nagyon bírom őt, szerintem tök kedves. Na mindegy. Elindultam hazafelé és azon gondolkodtam, hogy egy egytől tízes skálán mennyire vagyok hülye.9 és felet adtam magamnak. 5 percre voltam a házunktól, amikor megszólalt a telóm.
„Szőke herceg” Jól van na, amikor beírtam a nevét, még nem tudtam, hogy Niallnek hívják…
-Szia- szóltam bele.
-Szia..na ki is volt ez a srác?-kérdezte féltékenyen. De hát nincs is köztünk semmi, mit féltékenykedik?!
-Egy nagyon közeli barátom.-mondtam. Gondoltam ez a legmegfelelőbb válasz, mert végül is még Brad nem vetette fel hogy járunk..
-Értem..
-De mit érdekel ez téged?Úgyis csak barátok vagyunk, vagy nem?-megint nagyon kedvesen viselkedtem, gondoltam magamban.
-De de igaz..ajj már várom a holnapot!-mondta.
-Én is, de most le kell tennem, bocsi!-mondtam mivel már a házunk előtt álltam.
-Oké, szia csajszi!
-Szia!-Kinyomtam, és bementem a házba. Rájöttem, hogy anyunak még el se mondtam az igazgatóit…
-Halihóó!-üdvözöltem az itthoniakat.
-Szia Soph!
-Szia kislányom!-köszöntöttek a többiek.
-Anya, valamit el akartam már tegnap is mondani, csak valahogy elfelejtettem..
-Az igazgatóidat?Ja igen arról már tudok.-mondta tök higgadtan.
-És?Nem szidsz le?-kérdeztem meglepődve.
-Nem szidlak le, csak nem engedlek el a koncertre.
-MIIIII?!De muszáj elmennem!Elena már így is megutált, most még mondjam vissza a koncertet is, hogy ő ne tudjon elmenni??Neem azt már nem.
-Márpedig de, kislányom. Egy szót se többet. A szombatot itthon töltöd.-mondta. Fogtam magam, felrohantam a szobámba, és elkezdtem bömbölni, mint egy óvodás. Miért vagyok mostanában ilyen szerencsétlen?
*kopp-kopp*
-Szia Sophie!Jól vagy?-kérdezte Al.
-Szerinted úgy nézek ki, mint aki jól van?
-Najó, ez tényleg hülye kérdés volt de mindegy…szerinted engem attól még elenged anyu a koncertre?-kérdezte.Milyen együttérző.
-Hát nagyon remélem, legalább te szórakozz hétvégén..
-Oké szia köszi!-mondta és otthagyott. Mivel már így is eléggé kisírtam magam, és mivel már 9 óra volt, megírtam néhány tantárgyból a házit( amihez volt kedvem) lefürödtem, stb, és lefeküdtem aludni. Próbáltam gyorsan álomba merülni, hogy minél hamarabb elfelejtsem a mai nap egy részét, és nem gondolni arra, hogy mi fog történni holnap a suliban.

4 megjegyzés:

  1. Íííííííí, tök jóóóóóóóóóóóó!
    =) XD

    VálaszTörlés
  2. Kedves Zsófia!
    Tudja maga, hogy kivel dumál?
    mf

    VálaszTörlés