8.rész

-Öhm..Niall, ő itt Brad, Brad, ő itt Niall…-csak néztek egymásra.

-Fogjatok kezet vagy ilyesmii. Tudjátok, mint az úriemberek..-mondtam és közben gyorsan elővettem egy cetlit, felírtam rá a címem odaadtam Niallnek, és elrohantam. Rohantam addig, amíg el nem értem Elenáék házához. Becsöngettem, és az anyukája ajtót nyitott.

-Ó szia Sophie, szólok Elnek, hogy itt vagy. ELENA!SOPHIE VAN ITT!

-Mondd neki, hogy nem vagyok itthon!-mondta Elena. Csak az volt a baj, hogy ezt én is hallottam.

-Úgy hallom, most nem akar látni..-mondta meglepődve Mrs. Duchannes.

-Nem baj,  majd legközelebb. Azért köszönöm, Viszlát!

-Remélem mihamarabb kibékültök. Szervusz kicsim!-mondta Elena anyukája. Amúgy én nagyon bírom őt, szerintem tök kedves. Na mindegy. Elindultam hazafelé és azon gondolkodtam, hogy egy egytől tízes skálán mennyire vagyok hülye.9 és felet adtam magamnak. 5 percre voltam a házunktól, amikor megszólalt a telóm.

„Szőke herceg” Jól van na, amikor beírtam a nevét, még nem tudtam, hogy Niallnek hívják…

-Szia- szóltam bele.

-Szia..na ki is volt ez a srác?-kérdezte féltékenyen. De hát nincs is köztünk semmi, mit féltékenykedik?!

-Egy nagyon közeli barátom.-mondtam. Gondoltam ez a legmegfelelőbb válasz, mert végül is még Brad nem vetette fel hogy járunk..

-Értem..

-De mit érdekel ez téged?Úgyis csak barátok vagyunk, vagy nem?-megint nagyon kedvesen viselkedtem, gondoltam magamban.

-De de igaz..ajj már várom a holnapot!-mondta.

-Én is, de most le kell tennem, bocsi!-mondtam mivel már a házunk előtt álltam.

-Oké, szia csajszi!

-Szia!-Kinyomtam, és bementem a házba. Rájöttem, hogy anyunak még el se mondtam az igazgatóit…

-Halihóó!-üdvözöltem az itthoniakat.

-Szia Soph!

-Szia kislányom!-köszöntöttek a többiek.

-Anya, valamit el akartam már tegnap is mondani, csak valahogy elfelejtettem..

-Az igazgatóidat?Ja igen arról már tudok.-mondta tök higgadtan.

-És?Nem szidsz le?-kérdeztem meglepődve.

-Nem szidlak le, csak nem engedlek el a koncertre.

-MIIIII?!De muszáj elmennem!Elena már így is megutált, most még mondjam vissza a koncertet is, hogy ő ne tudjon elmenni??Neem azt már nem.

-Márpedig de, kislányom. Egy szót se többet. A szombatot itthon töltöd.-mondta. Fogtam magam, felrohantam a szobámba, és elkezdtem bömbölni, mint egy óvodás. Miért vagyok mostanában ilyen szerencsétlen?

*kopp-kopp*

-Szia Sophie!Jól vagy?-kérdezte Al.

-Szerinted úgy nézek ki, mint aki jól van?

-Najó, ez tényleg hülye kérdés volt de mindegy…szerinted engem attól még elenged anyu a koncertre?-kérdezte.Milyen együttérző.

-Hát nagyon remélem, legalább te szórakozz hétvégén..

-Oké szia köszi!-mondta és otthagyott. Mivel már így is eléggé kisírtam magam, és mivel már 9 óra volt, megírtam néhány tantárgyból a házit( amihez volt kedvem) lefürödtem, stb, és lefeküdtem aludni. Próbáltam gyorsan álomba merülni, hogy minél hamarabb elfelejtsem a mai nap egy részét, és nem gondolni arra, hogy mi fog történni holnap a suliban.