2012. november 11., vasárnap

1.rész





Egy átlagos hétfő reggel.Utálom.Egy csomó házink volt hétvégén, de nem csináltam meg mindet...majd még le is kell másolnom a szünetben..ajj. Ránéztem a telefonomra. Egy új üzenet.
„Gyere a helyünkre, MOST! Xoxo Elena”
Hát oké. Válaszoltam: ,,Mi történt?o.O 10 perc múlva ott vagyok!xx”
A „mi helyünk” a suli melletti parkban van. Közel lakom hozzá, szóval futva 5 perc alatt oda is értem. Úgy néztem ki, mint egy őrült, fáradt is voltam. Jól indult a napom. Ott ült a padon, ahol mindig szoktunk. Rám nézett óriási, izgatott szemekkel. Nem értettem.
-Mi bajod van??Azt hittem valami nagy problémád van, ezért rohantam, ahogy tudtam, erre te meg csak mosolyogsz!
-Bocsii, de van egy naagyon nagy meglepetésem a számodra és a húgod számára!
*csing-csing*
-Áh becsöngettek..-mondta.
-Nem mondod?
És elindultunk futva a suli felé. Igen megint futottam. Ha hazaérek, ledőlök egy kicsit. Amikor beértünk a terembe, mindenki ránk nézett.
-Bocsánat, Tanár úr!-mondtuk. Mr Wate a rajztanárunk, és szerencsére nagyon jó fej.
-Nem történt semmi. Légy szíves üljetek le.
Leültünk a leghátsó padba. Ez is a mi helyünk.:).Amikor vége lett az órának, megint kimentünk és El megint elkezdett dumálni…
-Na csak azt akartam mondani hoogy….A ONE DIRECTION JÖN LONDONBA!
-Öhm. Oké.
-Csak ennyi?
-Eddig sem voltam oda értük, te is tudod..
-Jaj Sophie ne csináld máár. Van 3 jegyem! Egy neked, egy a húgodnak, és egy nekem!!
-És miért gondolod, hogy én el szeretnék menni a koncertre?
-Hát mert cuki vagy… és szeretsz engem… és mert csak veled engednek el-mosolygott, mint a tejbe tök, és nézett rám boci szemekkel.
-Ó értem. Jól van, még beszélünk róla. A húgom biztos nagyon fog örülni…
*csing-csing*
-Menjünk!


2 megjegyzés: