2012. november 15., csütörtök

11.rész




És kinyitotta az ajtót. Gyorsan szétrebbentünk, és kipattantam Harry öléből. Felálltam magabiztosan, megigazítottam a ruhámat és a hajamat. A többiek elkerekedett szemmel, tátott szájjal néztek ránk, Niall pedig fogta magát és elment. Én utána akartam menni, de földbe gyökerezett a lábam. A többiek közül kilépett Elena.
-Brad az.-mondta és a kezembe nyomta a telómat. Megfogtam és kinyomtam remegő kézzel.
-Ejha, ez jó volt!-mondta Harry. Felvettem a pulcsimat a földről, és hozzávágtam Harryhez.
-Héé, nyugi van!-mondta.
-Ez mind miattad van, most miattad megutált Niall!-mondtam sírva.
-Már bocs, de nem én csókoltalak meg.-mosolygott.
-Menj már  a fenébe!-mondtam, és kirohantam a lakásból. Olyan drámai elvonulásaim vannak! Elindultam lefelé a lépcsőn, de amilyen szerencsés vagyok megcsúsztam. Körülbelül csak három lépcsőfokot estem, mégis nagyon fájt a lábam, azt hiszem eltört.De ez volt az utolsó gondolatom, mert utána már nem láttam, hallottam, éreztem semmit..
-Segítsetek, hozzatok neki valami jeget!-hallottam egy néni kétségbeesett hangját.
-Máris Kate néni!-hallottam egy fiúhangot. Megpróbáltam kinyitni a szemem. Homályos volt minden, de akkor láttam, hogy Alicia és Elena ott ülnek mellettem. Felmértem a helyzetet, és rájöttem, hogy én pedig egy kanapén fekszem.
-ÉÉÉÉÉÉÉÉÉL!-ordította Elena.
-Na nem mondod?!-mondta a húgom.
-De.-mondta mosolyogva El.
-Halihó.-köszöntem úgy mint egy hulla.
-SZIAA!-mondta Elena és elkezdett rángatni.
-ÁÚÚÚ! EZ NAGYON FÁÁJ!.-üvöltöttem.
-Jaj bocsika.-mondta.
-Semmi baj.Mellesleg, hol vagyok?
-Meghoztam a jeget!-lépett be a szobába Zayn.
-Á hogy vagy rossz kislány?-kérdezte mosolyogva.
-Rettentően jól érzem magam.-mondtam.
Akkor jó, itt egy kis jég, innentől már megoldjátok, én léptem.-mondta.
-Oké, köszi szia.-mondtuk és kiment a lakásból, csak hol is vagyunk?
-Na hol vagyunk?-kérdeztem újra.
-Hát az úgy volt hogy…
-Jajj szia drágám, felébredtél?-mondta egy néni. Öhm. Jó.
-Igen, de maga kicsoda?-kérdeztem meglepődve.Néha már engem is bánt, milyen bunkó vagyok az emberekkel.
-Kate Gatlin vagyok, de Szólíts csak Kate néninek!
-És hol vagyok?
-Nálam!
-És mit keresek itt?
-Hát a lépcsőn találtalak, gondoltam nem hagylak ott.-mondta mosolyogva Kate néni.Miközben beszélt, a térdemre tettem a jeget. Aúú. Fájt. Eléggé.
-Ó, köszönöm szépen Kate néni. Alicia, Anyunak szóltál már?
-Nem még nem.-mondta.
-Huh, akkor még ne is szólj!-mondtam.
-Miért?
-Hát mert nem akarom, hogy megtudja…
-Te megőrültél?!Azért csak feltűnik majd neki hogy nem tudsz lábra állni!-mondta a húgom.Sajnos igaza volt.
-Ajj, de biztos van valami más megoldás! Valaki itthon van a fiúk közül?-kérdeztem.
-Nincsen, mind elmentek, de ha muszáj, fel tudod hívni Niallt, neki megvan a száma, ha jól tudom…-mondta El.
-Ajj…nektek nincs meg valamelyikük száma?-kérdeztem.
-Nekem csak az otthoni van meg.-mondta Kate néni.
-De hát itt tetszik lakni fölöttük, miért van meg az otthoni telefonszámuk?-kérdeztem meglepődve.
-Hát nem tudom, ezt én sem értettem, de csak ezt a számot adták meg…-mondta elgondolkodva. Na jó, muszáj leszek felhívni Niallt.
-öö..hol is van a mobilom?-kérdeztem.
-Az a helyzet, hogy amikor elestél, ráestél, és eltört, de a sim kártya még ép, szóval azt eltettem és akkor bele tudjuk tenni az enyémbe, és felhívhatod Niallt. -mondta Al. Remek! Még ez is! Na mindegy majd azt mondom, hogy elhagytam, és használom anya régi telóját. A téglafont.
-Ó, oké akkor kicseréled lécci?-kérdeztem.
-Aha, egy pillanat.-mondta és varázsolt. Legalábbis nekem  úgy tűnt, ugyanis olyan béna vagyok ezekkel az elektronikus cuccokkal, hogy csak na.
-Tessék, itt van.
-Áh köszi, életmentő vagy!
Megkerestem Niall számát. Szőke herceg. Hívás. Kicsöng. Három csöngés után kinyomott!
-Ajj, kinyomott!-mondtam.
-Akkor mondd a számát, és majd az enyémről felhívjuk.-ajánlotta Elena. Megadtam neki a számot, és már hívta is.Ki volt hangosítva.
-Igen?-szólt bele a telefonba.
-Szia Niall, hogy vagy?-kérdezte Kate néni.
-Á Kate néni, köszönöm jól.Megváltozott a száma?Mert nem ez volt elmentve…
-Nem ez az én számom.-mondta Elena.
-Szia Elena, te hívtál?Miért hívtál?Ha azért hogy Sophie beszélhessen velem, akkor le is teszem.
-Ki vagy hangosítva, és itt van Sophie is.-mondta Elena. Elkezdtem könnyezni.
-Nem érdekel.-mondta. Próbáltam elfutni a világ elől, mint szokásom, csak egy gond volt. Nem tudtam lábra állni.
-De érdekeljen, mert éppen lábra sem tud állni, és itt ül mellettem, éppen bőg, miattad! És azt szeretné, ha eljönnél érte, és elvinnéd a kórházba, hogy a szülei ne tudjanak a balesetéről.Szóval gyere!
-Nem vagyok én a csicskája, majd Harry vagy Brad elmegy érte, gondolom őket úgyis jobban bírja..amúgy meg mondja csak el a szüleinek!-mondta Niall. Ezt nem hiszem el! Olyan hülye vagyok!
-De Harry számát nem is tudjuk!-mondta El.
-Megadjam?-kérdezte Niall.
-Ne!Gyere máár!Amúgy is, hol vagy?
-Amúgy titeket nem zavar, hogy én is itt vagyok, és rohadtul fáj a lábam?-kérdeztem szipogva.
-Nem.-felelték egyszerre. Ja. Ha így állunk, akkor oké.
-Na, Niall!Most azonnal gyere ide!-mondta Elena parancsoló hangon.
-Jól van már csak nyugodjatok le!10 perc és ott vagyok.-mondta és letette.
-Fuvar elintézve!-mondta El.
-Köszi, csak majd a beszélgetés lesz elég gázos…Figyu, lehetne azt mondani, hogy nálad aludtam? Alicia, ha hazamész, elmondod anyunak, hogy már nem volt erőm hazamenni, ezért Elnél aludtam?
-Persze…-mondta nem túl meggyőzően.Mindegy, a húgom úgy sem árulna el soha. Még pár percig beszéltük a tervet, majd megjött Niall,  a többiek pedig elmentek.
-Szia.-köszöntem neki úgy, hogy nem mertem a szemébe nézni.
-Szia.Siessünk, mert éhes vagyok.-mondta, de ő sem nézett rám, és elindult kifelé.
-Öhm, van egy kis bökkenő.
-Mi lenne az?-kérdezte unottan.
-NEM TUDOK FELÁLLNI!-mondtam mérgesen.
-Ja tényleg. Aj.- odajött hozzám, végre rám nézett, és megpróbált óvatosan felemelni.
-Jézusom, de nehéz vagy!Hány kiló vagy?-kérdezte.Úgy égtem, hogy nagyon.-nyugi csak vicceltem.-mondta és felkapott.Szerencsére van az épületben lift, de ez egy órával ezelőtt, vagy nem tudom mikor estem el, nem jutott eszembe.Levitt a kocsihoz, és betett a hátsó ülésre. Komolyan, ez most úgy hangzott, mintha egy ovis írta volna. Na mindegy.
-Hé, miért nem ülhetek melléd?-kérdeztem.
-Mert még várunk valakit.-mondta titokzatosan. Hajajj…

6 megjegyzés:

  1. Úristen de jó *.* megérte annyit nyafizni érte :D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó és kíváncsi vagyok,hogy kit vár :DD Hát igen..Én is képes lennék ilyen helyzetben taknyolni egyet xD Siess a kövivel! :D

    VálaszTörlés
  3. köszii.:) holnap megtudood.:)szerintem..de lehet hogy csak holnapután, akkor bocsi :/ xdd én is, de nem hiszem, hogy ilyen helyzetbe kerülnék bármikor is... okéés. <3

    VálaszTörlés