2012. november 17., szombat

13.rész




Szeptember 19, péntek reggel, kórház.
-Jóreggelt Donovan kisasszony!-köszöntött az orvos.
-Jóreggelt uram…-mondtam álmosan.
-Meghoztam a reggeli gyógyszerét, és mivel úgytudom, még iskolába jár, hoztam magának két mankót, hogy el tudjon, menni, de itt is maradhat, ha még úgy érzi.
-Köszönöm, inkább megpróbálok bemenni az iskolába.-mondtam.Odaadta a mankót, kipróbálgattam, hogy tudok vele menni.Egész jól ment.
-Köszönöm uram, szerintem innen már menni fog.-mondtam mosolyogva.
-Rendben, további szép napot!-mondta és kiment. Mivel a bácsi és a kislány még aludt, más pedig nem volt, gyorsan átöltöztem, mert táskám azért nálam volt(a fiúkhoz a biztonság kedvéért vittem másik ruhát), csak telefonom nem mert ugye az eltört, és 20 perc alatt meg is voltam, nehézkesen elindultam hazafelé, mert anyu már nincs otthon. Oda is értem nemsokára, összeszedtem a cuccom, és elindultam a suliba. Eléggé nehézkesen, de azért mégis csak eljutottam oda valahogy. Megkerestem Elenát, aki ha nem veszi észre hogy mankóval vagyok, szerintem rámugrik.
-SZIAA!Hát jöttél suliba?De hogyan?Nem fáj nagyon a lábad?
-Szia, igen, így, de, csak tudod létezik a mankó és gyógyszerek, szóval…
-Jaaaj úgy örülööök!-ordítozott.Mindenki minket nézett a folyosón, de mindegy, most nem érdekelt.
-És hogy érzed, el tudsz jönni holnap a koncertre?-kérdezte.
-Szerintem igen, csak majd úgy kell csinálni, hogy anyu ne vegye észre…
-Áá tényleg, téged nem is engednek el..-szomorkodott.
-Jó észrevétel.-mondtam. Becsöngettek. Az órákon a tanárok szerencsére elnézőek voltak sérülésem miatt, szóval kábé semmit nem tanultam ma..Huppsz. Utolsó óra után odajött hozzám Brad.
-Szia Sophie, miért nem vetted fel a telefont tegnap?-kérdezte.Az nem érdekli hogy nem tudok járni?Csak úgy mellesleg?Esetleg?Áh mindegy.
-Mert a kórházban feküdtem, és nem ezzel töltöttem az időmet, plusz még el is tört a telóm, de most megyek, nem szeretném rád pazarolni a drága időmet.-mondtam és otthagytam. Elindultam a tánctanáromhoz. Csak meg kéne mondanom, hogy nem tudok edzeni.. Edzés végére pont elbicegtem az edzőterembe. Bementem, és a többiek átadták sajnálatukat, meg ilyenek, aztán megkerestem az edzőt.
-Bocsánat, hogy nem tudtam jelen lenni,de még két hétig nem edzhetek, szóval elnézést kérek, amiért béna volta és elestem..-mondtam bűnbánóan.
-Semmi gond, Sophie, mostanában úgy sem lesz verseny vagy fellépés szóval…és persze jobbulást kívánok, remélem hamar felépülsz!-mondta majd elsietett.Hát köszönöm.Na mindegy.Elindultam hazafelé, gondoltam majd áthívom Elenát, és megtervezzük a szökésemet.Miközben mentem pontosabban próbáltam menni hazafelé, megpillantottam valamit, pontosabban valakit, még pontosabban valakiket. Vajon kiket? Naná, hogy Niallt és Dinaht. SZÁNALMAS PRÓBÁLKOZÁS NIALL! Gondoltam magamban. A házunktól két utcányira lévő kávézóban, az ablak melletti asztalnál?Nem átlátszó, cseppet se…áááh…De legalább tudom, hogy próbálkozik. Mármint nálam.Vagyis remélem. Na mindegy. Próbáltam elterelni a figyelmemet róluk.Figyeltem a buszmegállóban álló emberkéket, az autókat, ésatöbbit. Mire hazaértem, Alicia persze otthon volt, de anyu szerencsére csak este ér haza.
-Halihóó!-köszöntem.
-Szia Soph!Hol voltál?Nem is láttalak a suliban..Júj ilyen komoly a helyzet?-mondta miközben jött le a lépcsőről.
-Voltam suliban, és annyira nem komoly, már majdnem lábra tudok állni!-mondtam boldogan.
-Az jó..figyi, akkor most holnap mi lesz?-kérdezte. Hát őt nem akartam bajba sodorni, szóval őt még nem avattuk bele a tervbe Ellel.
-Hát valószínüleg itthon fogunk punyulni…-mondtam.Utálok a húgomnak hazudni, de még csak kis pisis 16 éves!Nem szökhet meg otthonról!Ezt most úgy mondtam, mintha én megszökhetnék…
-Óóóóó nemáááááááááár!
-Bocsi Al..amúgy kölcsön tudnád adni a telefonod egy pillanatra?
-Persze..-mondta szomorúan. Elővette a zsebéből és a kezembe nyomta, majd felment a szobájába. Megkerestem Elena számát, és megcsörgettem.
-Szia Al mizu?-szólt bele El.
-Szia Elena Sophie vagyok.
-Jaj tényleg, most nincs telód.-mondta.Olyan jó meglátásai vannak.
-Jó észrevétel…Akkor át tudsz jönni?És megtervezhetnénk a holnapot.-mondtam.
-Persze, öt perc és ott vagyok!Pusziszia!-mondta és lerakta. Hát jó.
Öt perc múlva tényleg megjött.Beengedtem és felmentünk a szobámba.
-Csak halkan, nehogy Alicia meghallja.-suttogtam.
-Oké!-mondta a maga figyelemfelkeltő hangerejével.
-Ja hoppá.-suttogta khm…szóval kicsit hagosan.
-Na akkor hogy legyen?-kérdezte.
-10kor kezdődik a koncert igaz?Akkor gyere át 9re, azt mondjuk anyunak, hogy itt alszol, meg a te anyukádnak is, és akkor amikor anya elment aludni, vagy legalább nem téblábol a házban, elindulunk.Ez így okés?
-Persze, tökéletes terv!-mondta.
-Oké, akkor mivel még csak fél öt gépezzünk, írd meg a házit, én meg addig olvasok.-mondtam mosolyogva.
-Te miért nem írsz házit?-kérdezte.
-Kiélek a tanárok engedékenységével.Miért,amúgy szoktam?-kérdeztem.
-Nem.-ezt megbeszéltük.Felmentem facere, twitterre, ilyenek, mert már jó rég nem voltam, szóval egy csomó értesítésem volt. Áá úgy utálom az ilyen játék felkéréseket. Játsszanak a kisöccsükkel, vagy mittudomén ,de engem hagyjanak békén!Na mindegy.
-Kéééész vagyok!-szólt egy óra múlva Elena.
-Megnézünk egy filmet?-kérdeztem.
-Úúú az jó lenne.-mondta.
-Oké akkor hozok popcornt és szörpöt.-mondtam.
-Hagyjad, majd én!Te még járni se tudsz!
-Köszi, rendes vagy.-mosolyogtam rá.
-Tudom.-mondta és kiment. Addig én kiválasztottam egy filmet. A felhők felett három méterrel. Csak hogy bepótoljuk, ami elmaradt. Pár perc múlva vissza is jött.Megnéztük a filmet, már vagy tizedjére, de mindketten imádjuk, szóval nagyon sokszor meg szoktuk nézni.
-Úúú ez tök izgi volt!-mondta Elena.
-De hát már tudtad mi fog történni.-mondtam értetlenül.
-Tudom, de tök izgi volt!De most mennem kell, mert anyu mérges lesz ha nem érek haza időben..-mondta.
-Rendben, jóéjt, sziaa.-mondtam és elment.Én még gyorsan letusoltam, mármint nem gyorsan, mert sokat szenvedtem vele, még jó hogy nem látta senki, elég viccesen kapaszkodhattam…Na mindegy.Fogat mostam, satöbbi. Megkerestem anyu téglafonját, elkértem Aliciától a simkártyámat, beletettem, bekapcsoltam az ébresztőt, és elaludtam. Fura volt belegondolni, hogy ma nem történt semmi drámai…

4 megjegyzés:

  1. Azért az jó,hogy Niall próbálkozik :D A suliban a legjobb,mikor a tanárok elnézőek :D (tapasztalat) :P Siess a következővel..Már várom a koncertet és SIESS :)))

    VálaszTörlés
  2. háhá jaja, igen, csak velem sosem elnézőek xddd, oksii <3

    VálaszTörlés
  3. nagyon jó!! siess :D

    VálaszTörlés