14.rész

A NAGY NAP! Komolyan, most már úgy beszélek, mintha szeretném az 1D-t. Pedig nem is szeretem. Csak az egyik tagját, de az mellékes. A többiek is jófejek. Harryről meg nem beszélek. Na mindegy. Mivel még csak fél tíz volt, egyedül voltam otthon, Alicia elment a barátnőivel, anya pedig bevásárolt…gondolom. Felöltöztem, megcsináltam a reggeli teendőket(reggeli, fésülködés, fogmosás…) és felmentem a netre. Elena fenn volt chaten, ezért ráírtam.

-Szia. J

-Haloo

-Nincs kedved hamarabb átjönni?

-Deeeee öt perc és ott vagyok ;)

Tényleg itt is volt öt perccel később.

-SZIA SOPHIE MEGJÖTTEM!-ordította.

-Szia El!Hogy vagy?

-Jól köszi. Na miért is hívtál át?

-Hát nem tudom, unatkoztam. Gondoltam megbeszélhetnénk a mai napot meg elmehetnénk addig valahova…-mondtam.

-De te még járni se tudsz…-állapította meg.

-Dehogynem!itt a mankóm!-mondtam boldogan.

-Ja tényleg. Na rendben, akkor induljunk!

-Hova is?

-Azt nem tudom…majd meglátjuk.-mondta. Hát oké. Elindultunk. És csak sétálgattunk. Beszélgettünk. Ilyesmi. Elmentünk a parkba, a mi kis helyünkre.

-Na, gondoltam megbeszélhetnénk, hogy akkor most mi van veled, mi van Harryvel, mi van Niallel és mi van Braddel…-kezdte. Áhá, hogy erre kíváncsi.

-Hát igazából…Harrytől nem akarok semmit…-mondtam.

-Akkor miért csókoltad meg?-kérdezte.Hát ez jókérdés..

-Nem tudom, hülye voltam és kész. Zárjuk le a témát. Bradtől már nem akarok semmit ami pedig Niallt illeti…hát most elvileg van barátnője.-mondtam.

-MIVAN?KICSODA?

-Dinahnak hívják, szőke hajú és hülye.-foglaltam össze.

-Ööö…okés.-mondta.

-És veled mi van? Most ki a kedvenced?-kérdeztem mosolyogva.

-Háát talán Harry.-mondta mosolyogva.-De gondolom ő a tied.- mondta.

-Úristen dehogy!Nekem nem kell Harry!Pfuj!Elegem van belőle!-mondtam, de közben nem így gondoltam. Na mindegy.

-Hát jó.-mondta.

-Szerintem menjünk el kajálni, aztán visszamegyünk hozzánk, de előtte beugrunk hozzátok a ruhádért és akkor mehet a meneeet!-mondtam.

-Oké, jól hangzik.-Elindultunk, és elmentünk a mekibe. Megettem a szokásos menümet, Elena is az övét. Megláttam Aliciát.

-SZIA ALICIA!-ordítottam át az egész mekin.Nem néztek hülyének, áá. Odajött hozzánk.

-Sziasztok lányok, mit csináltok ma este?-kérdezte

-Miért?

-Csak mert Rebeka lányos estét tart, és gondoltam ti is jöhetnétek…-mondta.

-De hát Rebeka nem megy a koncertre?

-Nem…nem engedték el a szülei.-mondta Al.

-Értem..hát az a helyzet, hogy programunk van..-mondtam reménykedve, hogy nem kérdezősködik.

-Ja, oké akkor jó szórakozást…-mondta és elment. Mi is már indulófélben voltunk. 20 perc múlva már ott voltunk Elenánál. Körülbelül három órán keresztül öltözködött, nem tudta eldönteni mit vegyen fel. Végül megállapodott egy converse cipőben, kék farmerben, és egy macis pulcsiban. Ezért aztán át  kellett öltözni 20-szor…

-Indulhatunk végre?-kérdeztem 4 órakor.

-Hát persze-mondta mosolyogva. Mivel közel laknak hozzánk, hamar hazaértünk, csak egy bökkenő volt, mégpedig anya. Ott állt a kocsi, szóval úgy kell bemennem, hogy ne vegye észre a mankót. Hátsóajtó. Átvágtam a kerten, Elena pedig elterelő üzemmód gyanánt elől ment be. Csak annyit hallottam belőle, hogy „Jó napot Mrs. Donovan!” Próbáltam nagyon halkan beosonni. Szerintem sikerült is. A lépcsőn már egy kicsit nehezebb volt feljutni, de az is ment. Akkor már hallottam őket. Anyu pont nekem ordibált.

-SOPHIE! ELENA VAN ITT!-mondta. Már az emeleten voltam.

-Gyere fel Elena!-mondtam. Huh. Ez meredek volt, de szerencsére anyut nem érdeklem nagyon. Mindegy.

-Uhh ezt megúsztuk.-suttogta El.

-Ja…-válaszoltam. Bementünk a szobámba.

-Na mit vegyek majd fel?-kérdeztem. Még most, mert tudtam, hogy ez is el fog tartani egy ideig ha Elenán múlik. 20 perc múlva (esküszöm, hogy nem volt több) készen voltam! El nem öltöztetett át ezerszer, szóval csoda történt. Na mindegy, a délután gyorsan eltelt, filmet néztünk, megírtuk valamiből a házit, facebook, twitter meg ilyenek. Jött az este. Alicia végül hazajött, mert Rebeka lemondta a bulit. Elment a szobájába, szóval reméltem hogy nem fog kijönni. Összeszedtük, hogy mi kell a koncertre(jegy, telefon, pénz,…) és próbáltunk minél halkabban, lemenni, mert anyu már a szobájábban volt. Lehet hogy aludt. Már a lépcsőn mentünk lefelé, amikor az egyik ajtót hallottam kinyílni.Huppsz.Lebuktunk.Vagy mégsem?

-Ti meg mit csináltok?-kérdezte Al.

-Éppen megszökünk a koncertre, ha nem lenne egyértelmű.-mondtam.

-És engem miért nem hívtatok?

-Mert te még kis pisis vagy.-mondtam.

-Héééé várjatok meg énis megyek!-mondta.

-Neem nem! Már csak az kéne, hogy anyu rád is haragudjon!-a legjobb alkalom a veszekedésre, gondoltam magamban.

-Ha nem mehetek veletek, megmondalak titeket anyunak!-mondta úgy mint egy ovis.

-Jaaj már ne rinyálj, kapj fel valami ruhát, de majd ne minket okolj, ha anya téged is kinyír!-mondtam. 5 perc alatt kész volt, elindultunk az utcán. Remélem anyunak nem fog feltűnni, hogy a takaró alatt csak néhány nyomi párna van…Na mindegy.Tök sötét volt, mindenhol tizenéves lányok kószáltak, sikítoztak és vitték az óriási táblájukat.Tejóég. Inkább nem kommentálom. Mire vett rá Elena.

-Komoly ez fog menni az egész koncerten?-mutattam a sikítozó lányok felé.

-Igen.-felelte El nyugodtan.Hmm…Oké. Mikor odaértünk, megláttam hogy mekkora a sor, legszívesebben visszafordultam volna. Az embereknek nincs jobb dolga ilyenkor?!Beálltunk a sorba és várakoztunk. Egy este szenvedésre, gondoltam magamban. Vagy mégsem?