2012. november 11., vasárnap

4.rész






Suli után hazamentünk drága hugicámmal és Elenával. Anyu otthon volt.
-Sziasztok lányok!Ó szia Elena, hogy vagy? Rég láttalak.
-Nagyon jól, köszönöm Mrs Donovan. És maga hogy van?
-Jól köszönöm. Na menjetek és csináljatok amit akartok.
-Okidokii.-mondtam. A rossz hírek még ráérnek..
-bementünk a szobámba, és megállás nélkül dumáltunk.
-MIcsodaa? Brad? úú ő olyan cuki!-mondta El.
-Ja szerintem is jó csávó!-mondta Al.
-Köszi lányok,én is így gondolom.-mondtam nevetve.
Négy óra volt. Elkezdtem készülődni. Egy cuki kutyás pulcsi és egy pink csőgatya volt rajtam. Szerintem ez így okés. Gyorsan fogat mostam(biztonság esetéért) ,egy kis szempillaspirál és meg is van oldva. Elköszöntem a lányoktól, és elindultam. Sétáltam a buszmegállóig. Egy nagyon helyes, szőke fiú állt ott, nem is értettem miért takargatta magát ennyire.(kapucni,elééég nagy sál..)Leültem mellé a padra mert még volt 10 perc amíg a busz megérkezett.
Szia.-köszönt rám.
Szia.-köszöntem vissza meglepődve.Rám nézett, és ő is meglepődött.
-Miért nem sikítasz?
Ez megőrült??
-Miért kéne síkitanom??
-Te nem tudod, ki vagyok?
-Nem, miért tudnom kéne?!-már teljesen nem értettem.
-Áh mindegy.
-Oké..amúgyr régóta laksz itt? Mert még sosem láttalak…
-Ami azt illeti, nem.
Jött a busz.
-tessék itt a telefonszámom!Hívj ha szeretnél.-nyomott a kezembe egy mobilszámot. De a nevét még mindig nem tudtam. Na mindegy. Most egy másik sráccal megyek randira, szóval nem is kéne erre gondolnom…
-Rendben szia!
Felszálltam a buszra, és 4:55re ott is voltam a mozi előtt. Brad ott állt fülhallgatóval a fülében, de amikor meglátott kivette a füléből. Milyen illedelmes…
-Szia Sophie! Hogy vagy?
-Jól köszi, és te?
-Énis.
Bementünk, és megvettük a jegyeket meg a kaját.(neki egy közepes popcorn és egy közepes sprite, nekem egy nagy kóla és egy nagy popcorn…hát igen, van étvágyam az biztos, és ezt Brad is megjegyezteJ)
-Uh én utálom a kólát, de ha te szereted…- mondta.
-Én szeretem...sajnos.
Bementünk, és elkezdődött a film. Nagyon romantikus volt néha el is sírtam magam. A legvégén, az ijesztő résznél elfordultam a képernyőtől, Brad megfogta a kezem, közben pedig engem fürkészett, hogy mi a véleményem erről. A szemébe néztem, ő pedig az enyémbe. Tökéletes pillanat. Csak most szerencsére nincs itt Mrs. Edwards. Közeledett felém… a szám körülbelül 5centire volt az övétől... És megcsókolt!Becsuktam a szemem, és nem gondoltam semmire. A lámpák felkapcsolódtak. Szó nélkül felálltunk. Én pedig úgy mosolyogtam, mint még soha.

2 megjegyzés: